Új online jazz zenei rádióval bővíti kínálatát a közmédia, mely magyar jazz egyik legnagyobb alakja, Szakcsi Lakatos Béla, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész és zeneszerző, Petőfi Zenei Díj Életműdíjas, érdemes művész munkássága elött tisztelegve a Szakcsi Rádió nevet viseli. A próbaadás március 15-től elérhető a SzakcsiRadio weboldalon. A csatorna hangja a kétszeres Fonogram-díjas énekes, dalszerző, Harcsa Veronika. Az előadóművészt új feladatáról, a magyar jazz zene helyzetéről, és várandósságáról kérdeztük.
– Új online zenei rádiót indít március 15-től a közmédia, melynek keretében a magyar jazz kerül a középpontba. Mi ennek a jelentőség?
– Eddig nem volt olyan rádió Magyarországon, amely kifejezetten a mainstream jazzt helyezte volna középpontba. Hiába gondolnánk, hogy ma már az interneten bármilyen zenét el lehet érni, egy ilyen rádió összeköti a hazai jazz kedvelőit, és hangsúlyozza a jazz kulturális értékét. Kifejezetten sok magyar előadót lehet majd az adásban hallgatni, nemcsak napjainkból, hanem az elmúlt évtizedekből is. Nem is gondolnánk, milyen koncertkincseket őrzi a Magyar Rádió Archívuma, és a legfrissebb felvételek mellett most ezekből is hallhatunk majd. A hazai jazz-zenészek számára is fontos esemény a rádió indulása, hiszen ez nemcsak új platformot biztosít, ahol a zenénk bemutatkozhat, de egyben megerősítő gesztus is, hogy a műfaj, ami mellett elköteleződtünk, fontos szerepet tölt be a hazai kulturális életben.
– Hogyan fogadtad, hogy téged választottak a Szakcsi Rádió csatornahangjának?
– Örültem, hogy indul hazai jazz rádió, és jó érzés volt, hogy a hangomat adhatom hozzá, mert fontosnak tartom az ügyet. Bemondom a műsorok címeit, és az esti jazz koncertek előadóit, valamint hogy mikor és hol készült a felvétel. Izgultam, hogyan szól majd a beszédhangom, hiszen bár a hangommal dolgozom, nem vagyok sem bemondó, sem színész. Az első felvételekkor annyira igyekeztem jól artikulálni, hogy szabályos izomlázam lett. Szerencsére a rádió stábja mindenben segít, és idővel biztosan én is egyre jobban ráérzek majd a feladatra.
– Vannak jellegzetességek a magyar jazzben?
– Azt gondoltam, hogy az én énekemben nincsenek speciálisan magyar jegyek, egészen addig, amíg ki nem mentem a Brüsszeli Királyi Konzervatórium mesterképzésére, ahol a tanárom szembesített vele, hogy ahogy a ritmikát, a skálákat megközelítem, az erős közép-kelet európai jegyeket hordoz. Ekkor gondoltam bele, hogy a Dunakanyarban töltött gyerekkorom alatt magyar dallamokra néptáncoltam, miközben előszeretettel hallgattam a Vujicsics és a Söndörgő páratlan lüktetésű délvidéki dalait, és ezek a hatások nem múlhattak el nyom nélkül. Külföldön, ha a magyar jazzt említjük, legtöbbeknek olyan előadók jutnak eszébe, akik erőteljesen merítettek a térség dallamkincseiből, elég csak Dresch Mihályra, Lukács Miklósra, vagy éppen a rádió névadójára, Szakcsi Lakatos Bélára gondolni.
– Segíthet a jazz megértésében és befogadásában a rádiókommunikáció?
– Mindenképpen. Remélem, hogy a későbbiekben a lemezanyagokon és koncertfelvételeken túl beszélgetős és ismeretterjesztő műsorok is beleférnek majd a rádió profiljába, hiszen mindannyian azt szeretnénk, hogy a jazz szabadsága és szenvedélye közel kerüljön az emberekhez, és ne egy nehezen érthető műfajként legyen számon tartva.
– Hozzájárulhat a műfaj a magyar kulturális identitás és örökség megőrzéséhez és fejlődéséhez?
– A jazzre mindig is jellemző volt, hogy nagyon gyorsan reagál a kulturális szcéna történéseire, hiszen olyan rugalmas műfajról van szó, ami könnyen fuzionál más zenei területekkel, legyen szó klasszikus zenéről, vagy éppen a hip-hopról. Ha megnézed egy szcéna jazzéletét, képet kapsz az egész szcénáról, sőt, az adott társadalomról is. Magyarországon, különösen Budapesten elképesztő gazdag a jazz színtér, és bár nem mi töltjük meg a legnagyobb arénákat, számtalan befogadóhelyen lehet találkozni a hazai jazz izgalmasnál izgalmasabb megnyilvánulásaival, és ez az ország kultúrájának egy folyamatosan új utakat kereső, kimeríthetetlenül aktív szegmense.
– Hamarosan a zene mellett egy új, életre szóló hivatás kezdődik számodra: életet adsz első gyermekednek. Hogyan hangolod majd össze a karriered és az anyaságot?
– A zenész szakma, bármilyen nehéz is, hordoz egyfajta rugalmasságot, ami most kifejezetten jól jön. Lehetőségem nyílt arra, hogy ne egyik napról a másikra mondjam le a fellépéseimet, hanem a várandósságom előrehaladtával egyre kevesebbet vállaljak, és fokozatosan engedjem el a munkát. Igyekezni fogok, hogy ezt visszafelé is megvalósítsam majd, vagyis fokozatosan engedjem majd vissza a felkéréseket, hogy elegendő időt tudjak a családommal tölteni. A tervek szerint a rádió csatornahangja maradok, hiszen a szerkesztőkkel együttműködve előre tudok dolgozni, és otthonról is el tudom majd készíteni az aktuális csatornahang felvételeket, amikor a kisbabám éppen megengedi.
– Milyen koncertek várnak még rád idén?
– Egy nagy bemutatóm van még hátra március 20-án, a Zeneakadémia Solti Termében. Az InterAction című koncert koncepciója, hogy igyekszem a közönségnek egyszerű zenei eszközöket kínálni, amikkel részt vehetnek a dalokban. Az ötlet onnan jött, hogy végzős hallgató vagyok a Pécsi Tudományegyetem zeneterápia képzésén, és a tanulmányaim során szembesültem vele, milyen sok pozitívummal járna, ha az én műfajomban is tere lenne a hallgatóknak időnként bekapcsolódni a zenélésbe. Az emberi hang hatalmas erőforrás. Arra teszek kísérletet, hogy a közönségemnek megmutassam, a hangunkhoz való kapcsolódás mindenki számára elérhető.
A Szakcsi Rádió április 30-án, a Nemzetközi Jazznapon kezdi hivatalosan a műsorát.
