Mester Dávid zeneszerző, zongoraművész és karmester 2016 óta a Vígszínház munkatársa, számos előadás kísérőzenéje fűződik a nevéhez, de dolgozott már dokumentumfilmeken is, és részt vett olyan társulatok munkájában, mint a Recirquel vagy a Nemzeti Táncszínház. Dávid egyike annak a tíz fiatal tehetségnek, aki idén átvehette az MVM Zrt. által támogatott Junior Prima Díjat zeneművészet kategóriában, ennek kapcsán beszélgettünk célokról, álmokról és a színházi zene sajátosságairól.
– Mit jelent számodra, hogy idén te is átvehetted a Junior Prima Díjat?
– Mint minden fiatal művésznek, természetesen nekem is hatalmas megtiszteltetés. Elsősorban azonban én egyfajta visszaigazolásként tekintek erre a díjra. Az, hogy átvehettem, megerősít abban, hogy jó úton járok, nem kell feladnom az elveimet, akár a korábbi kritikák ellenére is folytathatom úgy, ahogy számomra önazonos.
– Eredetileg állatorvosnak készültél. Hogyan alakult végül a pályaválasztásod?
– Bár nem zenészcsaládból származom, természetes volt, hogy a testvéreimhez hasonlóan én is elkezdek zongorázni. Nagyjából tíz éves koromban abba akartam hagyni a zenélést, a zongoratanárom viszont ezt nem engedte meg. Tulajdonképpen ez jelentette a fordulópontot, az ellenkezésem átfordult szorgalomba, és ettől kezdve öröm volt számomra a zene.
– Mi indított el a zeneszerzés felé?
– Az szinte magától jött. Amikor már valamennyire ismertem a hangszeremet, elkezdtem improvizálni, csak úgy, magamnak. Emlékszem a legelső művemre, nagyjából 11 évesen szerezhettem. Volt egy fekete macskánk, róla írtam egy teljes zongoraciklust, címeket is adtam a daraboknak, sőt, rajzoltam is mellé. Természetesen teljesen helytelen és értelmezhetetlen az egész mű, de megőriztem, és a mai napig megmosolyogtat, ha előveszem.
– Most mi inspirál?
– Leginkább a közösségi élmény. A próbák során például nagyon szeretem figyelni a zenészeket, emellett inspiráló az is, amikor ajánlhatom valakinek a művemet. A következő hónapokban például Győri Noéminek készítek egy fuvolaversenyt, Kovács Gergelynek pedig egy zongoraversenyt. Ilyenkor az ő személyiségük és a majdani közös munka inspirál, az, ahogyan majd együtt megfejtjük és megszólaltatjuk a művet. Számomra a próbafolyamat, a felkészülés és a találkozás sokkal izgalmasabb, mint maga az előadás.
– Miben különbözik ez a folyamat, ha színházi előadáshoz írsz zenét?
– Nagyon érdekes, de olyankor viszont éppen a fogadtatás inspirál, és az, hogy megszülessen a mű. Általában nem kronologikusan írok zenét, van, hogy a közepével kezdem és az eleje készül el utoljára, így szeretem, amikor ezekből az apró részletekből végül összeáll a darab, mint egy legó. Amikor egy színházi zene elkészül, azt mindig egyfajta ugródeszkának élem meg, amely továbblendít a következő feladathoz.
A kiindulás is más ilyenkor. Amikor saját indíttatásból kezdek el egy darabot, akkor az egy ötletből születik meg, ha viszont előadáshoz írok, akkor rengeteget beszélgetek a rendezőkkel, figyelem a színészeket, próbálom elemezni őket és a darabot is. Különösen fontos ez, ha külföldi előadásról van szó, amit idegen nyelven játszanak. Ilyenkor figyelembe kell venni a kulturális különbségeket, a színház sajátosságait és a zenészek hátterét is. Dolgoztam például Csehországban, ahol egyáltalán nem jellemző a prózai előadás olyasfajta zenei kísérete, ami itthon nagyon is népszerű, a zenészek pedig egészen másmilyen képzést kapnak. Egy alkalommal Kolozsváron népzenészekkel dolgoztam, akik szintén egészen más háttérrel érkeztek, mint amit megszoktam. Ezekben a helyzetekben először meg kellett tanulni kommunikálni, ki kell alakítani a közös nyelvet.
– Milyen kapcsolatod volt a színházzal, mielőtt elkezdtél a Vígszínházban dolgozni?
– A zeneakadémiai tanulmányaim kezdetén még úgy gondoltam, filmzenéket fogok majd írni, aztán beszippantott a színház. Másodéves voltam, amikor lehetőséget kaptam a Vígszínházban, innentől kezdve pedig szinte kijelölte magát ez az út. Olyan emberekkel találkoztam, akik jó irányba tereltek, ennek köszönhetem azt is, hogy többek között öt produkció erejéig a Nemzeti Táncszínházzal is együtt dolgozhattam.
– Nemcsak zeneszerző, hanem karmester és zongoraművész is vagy. Hogyan van jelen ez a három szerep az életedben?
– Mindig igyekszem abban a szerepben megerősíteni magam, amelyikkel éppen feladatom van. Jelenleg elsősorban a zeneszerzés és a karmesterkedés oszlik meg az életemben. A klasszikus értelemben vett zongoraművészi életforma nálam nincs is jelen, nem is feltétlenül szeretek szólóban játszani, ha van lehetőségem rá, akkor inkább zenekarral lépek fel vagy kamarázom. A továbbiakban is szeretném ezt a hármas egységet fenntartani, fontos számomra, hogy több lábon álljak, hogy minél több helyzetben tudjak helytállni, és bizonyítani magamnak.
– Milyen céljaid vannak jelenleg?
– Rövidtávon az, hogy ugyanilyen intenzitással folytassam a munkámat, a későbbiekben pedig remélem, hogy nagyobb szabású feladatok is megtalálnak majd. Csodálatos emberek vesznek körül, így ehhez szerencsére minden adott. Nagyon érdekel a vezénylés is, az én olvasatomban ez egyfajta pedagógia. Azt gondolom, olyan tudást kaptam a mestereimtől, amit kötelességem továbbadni, és fontos is számomra, hogy ezt megtegyem.
– Mi a legnagyobb álmod?
– Egyrészt szeretném, ha a pályakezdő karmestereknek több valós lehetősége lenne. Talán elérhetetlen, de nagy álmom, hogy létrejöjjön egy olyan szervezet, ami abban segíti őket, hogy már a pályájuk kezdetén is zenekar elé állhassanak, hogy merjék őket meghívni a nagyobb együttesek vezetői. A másik fontos része az életemnek a színházi zeneszerzés, aminek kapcsán célom, hogy a különböző műfajok egyenrangúak legyenek, hogy a szakmán belül változzon a mi feladatunk megítélése, hiszen éppen annyira értékes, éppen annyi szorgalom, alázat és persze némi ösztön szükséges hozzá, mint a klasszikus zeneszerzői mesterséghez. Végül pedig, de nem utolsó sorban vannak olyan művek, operák, amik végtelen boldogsággal töltenek el, amiket mindenképpen szeretnék elvezényelni, ha pedig emellett még taníthatnék is, nagyon közel kerülnék ahhoz az emberhez, aki lenni szeretnék, akit igazán önazonosnak éreznék.
További információ: mvmjuniorprima.hu