Jancsó Miklós kétszeres Kossuth-díjas és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, érdemes és kiváló művész, a magyar filmművészet egyik legnagyobb alakja 1921. szeptember 27-én született Vácon és 2014. január 31-én hunyt el Budapesten.
A váci születésű Jancsó Miklós érettségi után a pécsi jogi kar hallgatója lett, diplomát azonban már Kolozsváron szerzett 1944-ben. A jogi pályán gyakorlatilag egyetlen percet sem töltött: 1946-ban a fővárosba költözött, a Színház- és Filmművészeti Főiskola diákja lett, 1951-ben pedig diplomát is szerzett filmrendező szakon. Igaz, diplomafilmet, anyagi források híján, nem készíthetett.
Már a főiskola alatt elvette feleségül Wowesznyi Katalint, ebből a házasságból született 1952-ben ifj. Jancsó Miklós (Nyika), majd 1955-ben Jancsó Katalin (Babus).
Első nagyjátékfilmjét 1958-ban rendezte meg, A harangok Rómába mentek című mozgót már együtt készítette Somló Tamással, akivel egyébként 1969-ig dolgozott együtt, utolsó közös munkájuk a Fényes szelek volt. Somlót ezután Kende János váltotta a kamera mögött.
A harangok… és az Oldás és kötés után már harmadik nagyjátékfilmje nemzetközi sikert váltott ki: a Szegénylegényekkel ismerhette meg a világ a Jancsó-stílust, a szimbólumrendszer egyes darabjait, s a hosszú snitteket. Ezt az Így jöttem, a Csillagosok, katonák, majd a Csend és kiáltás követte.
Ekkorra már elvált első feleségétől, s 1958-ban feleségül vette az ugyancsak filmrendező Mészáros Mártát, akinek Zoltán nevű fiát is adoptálta, s együtt nevelték a három gyermeket. Közös gyermekük nem született. 1958-ban ismerkedett meg Hernádi Gyula íróval, akivel nemcsak legendás baráti, de erős munkakapcsolatot is ápolt egészen Hernádi 2005-ben bekövetkezett haláláig.
1968-ban megismerkedett Giovanna Gagliardo olasz újságíróval, forgatókönyvíróval, később pedig közel tíz évre Rómába költözött, ahol ugyancsak foglalkozott filmezéssel, ahogy akkor is, amikor ez alatt az évtized alatt néha hazalátogatott. Ebben az időszakban készült például A pacifista, a Technika és rítus, valamint a Róma visszaköveteli Cézárt.
1971-ben a Huszonötödik Színházban megrendezte a Fényes szelek színpadi változatát, ezt még vagy tíz színházi rendezés követte. Gagliardóval való kapcsolata 1980-ig tartott, 1981-ben feleségül vette Csákány Zsuzsa vágót, 1982-ben pedig megszületett Dávid nevű fia. 1988 óta volt a Színház és Filmművészeti Egyetem címzetes egyetemi tanára, 1990–92 között a Harvardon tanított.
A rendszerváltozás után megváltozott Jancsó nyelve: az új lehetőségeket felmérve, a korszak kulisszáit nemegyszer kifigurázva készítette ironikus hangvételű, improvizatív elemekben sem szűkölködő filmjeit, ekkor vált „állandó” főszereplő-duójává a Kapa-Pepe páros, vagyis Mucsi Zoltán és Scherer Péter. Legemlékezetesebb filmjei ebből a korszakból: Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten (1998), Anyád! A szúnyogok (2000), Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél (2001), A mohácsi vész (2004), Ede megevé ebédem (2006). Utolsó filmjét, az Oda az igazság címűt 2009-ben készítette.
1966-ban Balázs Béla-díjat kapott, 1970-ben Érdemes művész lett, 1972-ben megkapta a legjobb rendezés díját Cannes-ban (ugyanitt 1979-ben életműdíjat is kapott). A kétszeres Kossuth-díjas (1973, 2006) rendező 2012-ben a Prima Primissima díjat is megkapta.
