Éjjel közlekedik egy különleges járművön, könnyen felismerhető ruhában és tudja ki volt jó és ki volt rossz. Néhány tulajdonság, amelyek a Télapóra és Batmanre egyaránt érvényesek. Ma a karácsonyhoz kapcsolódó gyermeki örömöt próbáljuk megtalálni.
Az örömteli várakozás, ami ugyanúgy szól az átmenetileg szünetelő hétköznapoknak és iskolának, a nagyinak, aki kivételesen itt alszik, a karácsonyfának, az édességeknek és természetesen az ajándékoknak gyerekként a karácsony legjobb részei. Felnőtt korban ritkábban nyílik alkalma az embernek teljesen átadni magát a „csodavárásnak”. A ritka alkalmak egyike azonban – az én esetem ben legalábbis – a mozi. Mielőtt Christopher Nolan újragondolta a Batman-univerzumot, Tim Burton kínált nekünk egy sokkal képregényesebb, színesebb, kétségtelenül gyermekibb Gothamet, mint ahol Christian Bale őrködik a rend felett.
Burton ugyanazt az önfeledt, gyereki rácsodálkozást váltja ki nézőiből, amivel valószínűleg ő maga is hozzáállt a filmhez. Eltúlzott karakterek, zernyi trükkös szerkezet és kütyü, látnivalókkal karneválian telezsúfolt képek, ikonikus zene (Danny Elfman) és pergő cselekmény. Mionden, ami nyolcévesen a székbe szögezi az embert. A meseszerű, képregényes képi világban pedig olyan hősök sétálnak a Michael Keaton alakította Batman/Bruce Wayne körül, mint a gonosz gyáros, Christopher Walken, Michelle Pfeiffer Macskanővé neurotizálódó titkárnője vagy a csatornahálózatban Pingvinként kísértő Danny DeVito. Rajongásomhoz feltehetően sokat hozzátett, hogy gyerekként láttam először a filmet, amikor még rettegtem a Pingvintől és a vízben lebegő halott bohóctól, de már akkor is olyan vagány akartam lenni, mint a Macskanő.
A legtöbben talán csak a karácsonyfából előtörő denevérraj miatt emlékeznek arra, hogy ez a film az ünnepek alatt játszódik, pedig a történet fontos része a karácsony és az, hogy milyen is magányosan eltölteni. Ha teljesen ki akarsz kapcsolni a hétköznapjaidból és egy estére megint gyerek szeretnél lenni, ez a tökéletes film.
De akkor is érdemes adni neki egy esélyt, ha már régen láttad, hogy felnőtt fejjel mit mond neked a film. (Megfigyelted már például, hogy a gothami épületeket és szobrokat?) Bónusz a csodálatos magyar szinkron, ahol Sztankay István kölcsönzi a hangját a Pingvinnek, Farkas de Csuja Imrét is felfedezhetjük a stáblistán a Gonosz Bohóc hangjaként.
Batman visszatér – amerikai akciófilm, 121 perc, 1992
