Az ember hallgatja a Téli utazást, és úgy érzi, a kezében van Wilhelm Müller, Franz Schubert, az aktuális énekes és zongorakísérőjének eleven szíve. Két kezünkben négy pulzáló szív. A szöveggel ellentétben dehogy halottak. Meg persze a hozzájuk tartozó lélek. Idegen férfiaké. Bírjuk? Kibírjuk?
Nehezen. Egy fenét fagyottak ezek a könnyek. Bírhatatlanul forróak. Olvasztani mégsem tudnak, dermedtség benn és kinn, minden évszakban. Brutális őszinteséggel vallanak ezek a férfiak a reménytelen vágyról, a veszteségtudatról és a magányról. Meg az élet végességéről és értelmetlenségéről. Nem üvöltés ez, hanem nyüszítés. Az összetört férfi magzatpózban. Akit egy bizonyos életkor fölött nemtől függetlenül nem érint meg ez a 24 dal, az teljességgel menthetetlen, érzelmileg impotens, azt se érdemli, hogy a Téli utazást hallgassa.
Jó, nem épp kandalló mellé bekucorodós, forralt bort szürcsölgetős hosszú esték kellemesen nyugtató slágerzenéje. Egy ugyanis egy megzenésített végrendelet, annak minden kísértetiességével és nyomasztásával. Bizarr módon akkor beszélhetünk előadói sikerről – és mindegy, hogy tenor, bariton vagy basszus énekli -, ha a hallgatónak kiskanállal kell magát összekaparnia, mert ha komolyan vesszük a hangokat és a szavakat, az életnek az égvilágon semmi értelme nincs. Adventre miért választottuk mégis? Mert szép. Szenvedő – egy pillanatig sem szenvelgő! – és éteri. Traumatikus élmény.
De kutyaharapást szőrével, úgyhogy mutatunk néhány szokatlan interpretációt, hogy inkább a meglepő formára figyeljünk.
William Kentridge képzőművész, rendező Matthias Goernével hozott létre egy izgalmas projektet: a dalokat a dél-afrikai művész nem illusztráló, hanem hangulatot megragadó animációi „kísérték”.
Hans Zender 1993-ban az eredeti dalok zongorakíséretét átírta kiszenekarra. Ebből készített koncertszínházat Mundruczó Kornél.
A dalciklus egy drámát is inspirált: Elfriede Jelinek azonos című darabját 2011-ben mutatta be a Münchner Kammerspiele. A választás nem véletlen, Schubert az írónő kedvenc zeneszerzője. Az ő Téli utazásának mások az állomásai, de ugyanolyan személyes, a lélek legmélyére vivő, kitárulkozó vallomás.
