November 29. – A háború árnya

Egy új-zélandi egység rumadagját fogadja az I. világháborúban - fotó: roadstothegreatwar-ww1.blogspot.com

A blogon sokféle történetet olvashattunk arról, hogy milyen okok vezettek mértéktelen alkoholfogyasztáshoz, és ahogy az eddigiek, így a mai sztori sem lesz igazán szívderítő. Ismerkedjenek meg a brit zeneszerzővel, Patrick Hadleyvel!

Patrick Hadley cambridge-i zeneszerzőt az első világháború alatt besorozták, így meg kellett szakítania tanulmányait. Másodtisztként szolgált a tüzérségnél, és szerencséjére a harcokban sokáig nem sérült meg. Sajnálatos módon a szerencsecsillaga éppen a háború legvége előtt áldozott le, az utolsó hetekben sebesült meg jobb lába.

Megható történet egy, a Nagy Háborúban elesett katonáról, és egy, a Nagy Háborúról szóló lemezről:

Új életre kelt egy I. világháborús katona által készített hegedű

Az egyébként viszonylag enyhe sérülés azonban rosszabbodott, és Hadley lábát térdtől lefelé amputálni kellett. Folyamatos lelki és fizikai fájdalmát enyhítendő, a szeszes italok felé fordult, és gyakran a kelleténél is többet fogyasztott belőlük. És persze, mint minden rendes brit szerző, több kórusművet is komponált, íme az egyik.

A világháború befejezése után folytatta zenei tanulmányait. A Royal College of Music tanítványaként nagy hatással volt rá Ralph Vaughan Williams zenéje. Sokat merített a népi motívumokból, és mesterének tartotta Frederick Deliust is, sokat tett művei népszerűsítéséért.

Patrick Hadley – forrás: pinterest.co.uk

Alapvetően lírai hangvételű kompozíciói nem követték a kontinensen szárba szökkenő modernista irányzatokat, így a második bécsi iskolát sem, zenéje meditatív, népzenei dallamokból építkezett. Nagyzenekari műveket szinte egyáltalán nem komponált, ellenben rengeteg kórusműve született.

Élete utolsó tizenegy évét gégerákja elleni hadakozással töltötte, végül azonban győzedelmeskedett rajta a betegség, 74 éves korában hunyt el.

Ez itt a leghíresebb műve, a The Trees so High című szimfonikus ballada.