Menny és pokol között

Szerző:
- 2017. szeptember 11.
Magdalena Kožená - fotó: Jiri Sláma

A szeptemberi, Spanyolországot fókuszba helyező Európai Hidak fesztivál egyik legizgalmasabb programjának Magdalena Kožená Szerelem: menny és pokol között című hangversenye ígérkezik. A világhírű cseh mezzoszoprán spanyol barokk dalokat énekel, ezeket pedig időről időre flamenco zene váltja majd.

- hirdetés -

A műsorban az énekesnő két nagy szerelme találkozik: rajongása a spanyol ritmusok, illetve a barokk muzsika iránt. Kožená a flamenco és a spanyol dalrepertoár iránti érdeklődését érdekes módon egy francia szerzőnek köszönheti, hiszen akkor mélyedt el igazán ennek a kultúrának a tanulmányozásában, amikor Carmen szerepére készült. Bizet operájában 2012-ben mutatkozott be a Salzburgi Ünnepi Játékokon, Jonas Kaufmann Don Joséja mellett, és a címszereplő hiteles megformálásához megtanult kasztanyettán játszani
és flamencót táncolni. A 17–18. század zenéje pedig kezdettől meghatározó szerepet játszott a pályafutásában, az első lemezfelvételét is Bach-áriákból készítette, míg nemrégiben arról beszélt egy interjúban, hogy szívesen vállalna még több barokk szerepet.
„A pályám kezdetén nagyon sok barokk műben felléptem, de nem elég barokk operában. Ezekből szeretnék többet énekelni, például Händel Ariodantéját, Alcináját és Agrippináját” – nyilatkozta.

Kožená jóvoltából a különleges koncerten kiderül majd, vajon az ibér barokk is olyan egzotikus és szenvedélyes zene-e, mint a 19. század spanyol kompozíciói. Ennek a kornak a szerzői a széles közönség előtt kevésbé ismertek, noha nagyon izgalmas személyiségek
akadnak közöttük. Az esten hallható dalok egyik szerzője, az 1619-ben született José Marín egyszerre számított elismert hárfa- és gitárjátékosnak, valamint dalszerzőnek, emellett IV. Fülöp és II. Károly uralkodása alatt a királyi kápolna papjaként és kántoraként tevékenykedett. A feljegyzések szerint pályafutását botrányok és gyilkosságok szegélyezték, egyszer még börtönbe is került, ám megszökött, és idővel állítólag jó hírét is visszaszerezte.

A portugál gyökerekkel rendelkező Juan Serqueira de Lima szintén egyformán kiválóan játszott hárfán és gitáron. Zeneszerzőként egyházi és világi műveket egyaránt írt, a zenetörténet különösen nagyra becsüli a színházak számára komponált darabjait. Az ő magánéletéből sem hiányoztak a meglepő fordulatok, így szenvedélyes szerelmi kalandba keveredett kora híres színész- és énekesnőjével, Bernarda Manuela de Grifonával. 1691-ben éppen az ő portréja előtt imádkozott, amikor az inkvizíció letartóztatta, de nagy szerencséjére hamarosan őt is szabadon engedték.

Ugyancsak a 17. század elismert zeneszerzője és hárfaművésze volt Juan Hidalgo de Polanco, aki azzal vonult be a zenetörténetbe, hogy nevéhez fűződik az első spanyol opera megkomponálása. Ily módon a spanyol opera és a zarzuela atyjaként tartják számon. A madridi születésű muzsikust 1630-ban kinevezték a spanyol királyi kápolna hárfásává, és ebben a minőségében mind szakrális, mind világi zenekíséretet szolgáltatott az udvarban, sőt rendszeresen játszott IV. Fülöp királynak is. A rendkívül termékeny komponista egész
pályafutása során nagy népszerűségnek örvendett, a spanyol zene történetében pedig ugyanolyan központi szerepet tölt be, mint az angolban Purcell, vagy a franciában Lully.

Santiago de Murcia szintén gitárosként és zeneszerzőként tevékenykedett a 17. és 18. század fordulóján: ő tanította gitáron játszani V. Fülöp király feleségét, sőt 1704-ben még a királyné hangszerkészítőjévé is kinevezték. Darabjai annak idején az Újvilágba is eljutottak, némelyik kézirata a közelmúltban bukkant fel Chilében, illetve Mexikóban. Mellettük még Sebastián Durón és José Martínez de Arce egy-egy darabjával ismerkedhetünk meg; az előbbi zeneszerzői munkássága mellett orgonista és kórusvezetői feladatokat is ellátott több spanyol katedrálisban, amíg a spanyol örökösödési háborúban bele nem keveredett a politikába, hogy végül francia száműzetésben haljon meg. Utóbbi Segovia és Valladolid katedrálisaiban irányította a kórust, és emellett több mint 800 darabot írt, köztük számos egyházi művet.

Antonio El Pipa

A hangversenyen a dalok közé időről időre flamenco ékelődik, azaz hangszerkíséretes, énekelt népzene és tánc, amelyet az andalúz cigányság terjesztett el a 18–19. században. A cseh mezzoszopránhoz két együttes csatlakozik: a Private Musicke spanyol barokk zenekar és a Compañia de flamenco, neves szólótáncosával, Antonio el Pipával. Együttműködésük egészen biztosan felejthetetlen élményt nyújt majd: a spanyol együttes művészeti vezetőjét, Pierre Pitzlt úgy emlegetik, hogy ő „a barokk gitár Jimi Hendrixe”, míg El Pipa a tiszta flamenco tradíció nagy örökösének számít. A Private Musicke a szelíd spanyol barokk mennyei hangjait játssza majd; ez a zene történetmesélő jellegében a flamenco hagyományok alapjául szolgált, és felismerhetők benne annak táncformái. Kontrasztként a nemzetközi hírű táncos szenvedélyességével lobbantja
lángra a színpadot. Zene és tánc váltakozásában az est csúcspontját Magdalena Kožená és Antonio El Pipa közös produkciója jelenti majd.

Szerelem: Menny és pokol

Magdalena Kožená: spanyol barokk dalok és flamenco

szeptember 17. 19.30 – Müpa

További információ a programról

Megosztás

Ajánlott

Bejegyzések

PROMÓCIÓ

VEB 2023

Hírlevél

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

Hírlevél

Member of IMZ
ICMA logo
A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:
NKA logo