A következő Párbeszéd koncert igazán különlegesnek ígérkezik, ugyanis két ütőhangszeres művész, Mogyoró Kornél és Ölvedi Gábor lép fel a Bethlen Téri Színházban. Bár személyes ismeretségük rövid időre tekint vissza, összekötik őket instrumentumaik mellett ízlésük, és az ilyen koncerteken már megszokott közös motívum, ezúttal Halmos Béla széki gyűjtése.
– Mióta ismeritek egymást?
Ölvedi Gábor: Hírből természetesen régóta, de az igazi, közös muzsikálás 2017-ben talált ránk. Szirtes Edina Mókus hívott meg mindkettőnket egy izgalmas, nagyszabású produkcióba, ahol gyakorlatilag egy hétig össze voltunk zárva, és a beszélgetéseink során elképesztően sok hasonlóságot véltünk felfedezni az életünkben és a zenéhez, a muzsikáláshoz való viszonyunkban. Már ott felmerült bennünk, hogy csinálhatnánk együtt valami értékeset és izgalmasat. Nem sokkal később érkezett a színház felkérése a Párbeszéd koncertre.
– Mit jelent számotokra a Párbeszéd koncert, miben más ez, mint egy hagyományos duókoncert?
Mogyoró Kornél: Azt hiszem, ha két ütőhangszeres duózik, az már önmagában kuriózumnak számít. Mikor a nyár végén Lázár Zsiga, az estek szervezője megtisztelt a felkérésével, úgy hívott fel, hogy mondjak én egy perkást, akivel szívesen játszanék a Párbeszéd koncertsorozatban, azonnal Gábor jutott eszembe, mert vele akkortájt ismerekedtünk meg és szinte rögtön egymásra találtunk zeneileg és emberileg is. Akartam, hogy legyen folytatása, ez a felkérés pedig jó apropónak bizonyult, izgalommal várom a koncertet.
ÖG: Úgy érzem, mindkettőnkben egyensúlyban van a komplex, kötött ütőhangszeres darabok és a teljesen szabad improvizáció iránti szeretet. Igazi párbeszéd, igazi kommunikáció, egymás világának, világlátásának és személyiségének felfedezése zajlik majd!
A közönség valójában egyszerre szem- és fültanúja, szerves részese, sőt résztvevője lesz két gazdag, ütőhangszeres világ találkozásának, amely nem nélkülözi a lágyabb, úszósabb hangulatokat, de a sodró, extatikus hangulatokat sem.
És természetesen az ütőhangszeresekre jellemző, sajátos humor sem maradhat el!
– Szokták mondani: két dudás nem fér meg egy csárdában. És két ütős egy színpadon?
MK: Kellő alázattal, maximális nyitottsággal, figyelemmel a másik felé bármennyi és bármilyen hangszeres megfér egy csárdában. Még dudás is.
ÖG: Véleményem szerint a dudások teljesen más típusú emberek, mint az ütősök. Félretéve a tréfát, Kornéllal legfeljebb a sok, terebélyes hangszer miatt nem fogunk elférni. Úgyhogy legfeljebb játékos rivalizálás várható…
– Milyen hangszereken fogtok játszani? Egymást kiegészítő hangszereket fogtok használni, vagy olyan is lesz, hogy egy hangszerből szinte két ugyanolyan áll majd színpadon?
MK: Lesz ilyen is, olyan is. Szerencsére van miből válogatni, mindkettőnknek van saját hangszerparkja, tele gyönyörű, egzotikus hangszerekkel. Én elsősorban természetesen a hőn szeretett MEINL ütőhangszereimből viszek magammal jó párat, olyanokat is, amik az ütősök világában sem hétköznapiak, játszani fogok ROLAND HPD-20 digitális kézi ütőhangszeren, de a MAG handpanem sem hagyom otthon. Egy biztos, különleges hangzásokban lesz része a hallgatóknak!
ÖG: Kornéllal abban is megegyezik az ízlésünk, hogy látszólag összeférhetetlen, egymástól több ezer kilométerre létező kultúrák ütőhangszereit és zenei nyelvezetét előszeretettel illesztjük, fésüljük egymásra. Az egyik legfontosabb dolog, hogy közben az eredmény ne egy öncélú „kultúrsokk” legyen, hanem egy érdekes, de esztétikus egymásra találás, amelyből kirajzolódnak a „ritmikai ősnyelv” nyomai!
– A Párbeszéd koncerteket összeköti egy zenei motívum is, amely Halmos Béla széki gyűjtésében található. Ez a „kötelezettség” mennyiben könnyíti vagy nehezíti a koncertprogram felépítését?
MK: Nagyon komoly inspiráció, és mint ilyen, egyszerre könnyíti és nehezíti is a dolgunk.
ÖG: Én nagyon szeretem az ilyesféle kihívásokat, mert újabb és újabb zenei gondolatokat szülnek, melyek új kapukat nyithatnak meg az ember lelkében! A nehézséget inkább az okozza, hogy a rengeteg felmerülő ötlet és lehetőség közül melyiket válasszuk.
– Mi adja ennek a koncertnek a legnagyobb kihívását?
MK: Számomra egyértelműen az, hogy beleférjünk a műsoridőbe. Annyi ötletünk és lehetőségünk van Gáborral, hogy simán tudnánk akár egy napig játszani egyhuzamban, most egy órába kell ezt besűrítenünk.
ÖG: Mint minden, közönségnek játszott zenélésnél, most is az, hogy a látszólagos különbség eltűnjön a színpadon muzsikáló zenész és a sorokban ülő néző, hallgató között. Úgy kell játszanunk, kommunikálnunk, hogy a közösen vetett hullámokon együtt tudjunk száguldani, vagy épp ringatózni, és a bennünket megtisztelő közönséggel egymást egységben meglátni.
– Hogyan készültök, hogyan próbáltok?
ÖG: Mindkettőnknek vannak már megírt ötletei, és közösen formáljuk ezeket az ötleteket egy új egésszé. A másik út, hogy közösen indítunk el hangulatokat, amelyekből spontán fejlődnek ki új, zenei mondatok, gondolatok! És természetesen az improvizáció sem maradhat el, hiszen igazán őszinte párbeszéd a szabad játékban valósulhat meg, az adott pillanatban születve.
MK: Nálam szoktunk próbálni a lakásban, mivel minden technikai és egyéb feltétel adott. Kiválasztjuk a „fegyvernemet” – hogy melyikünk milyen hangszeren játszik -, majd improvizálunk rajtuk egy-két percet, de van, hogy annyit sem, hiszen „rögtönazonnalnyomban” jönnek a szerkezeti ötletek. Ezeket felvesszük, otthon visszahallgatjuk, elemezzük, így tudjuk mit kell magunkban rendbe rakni a következő próbára, hogy jobbak legyünk.
– Mi a legmeglepőbb és a leginspiratívabb a partneredben?
MK: A legmeglepőbb, hogy
félszavakból is értjük egymást, a legelső pillanattól kezdve.
A leginspiratívabb Gáborban, a kiváló hangszeres tudásán kívül talán az a pozitív energia, ami árad belőle, már amikor bejön az ajtón.
ÖG: A legmeglepőbb a Kornéllal való zenélésben az, hogy mennyire gyorsan, kreatívan és mindemellett esztétikusan képes mozdulni, reagálni bármilyen felmerülő helyzetre a legkülönbözőbb zenei közegekben. A leginspiratívabb talán az, hogy hozzám hasonlóan mindig feszegeti a határait, új megismerések felé tör, ami új ajtókat nyithat meg, új zenei és lelki világokra!
