Gaetano Donizetti 1797. november 29-én született, és 1848. április 8-án halt meg Bergamóban. Szegény családban született, nagy szerencséjére azonban mestere, Simon Mayr egyengette az útját. Velence és Nápoly után hódította meg Milánót. Hetven operát komponált, köztük erős, de tragikus sorsú nőkről szóló műveket.
Boleyn Anna
VIII. Henrik második felesége, a politikai és egyházi játszmák elszenvedője.
Bátor újítások – vezérmotívum-szerkesztés révén folytonossággal ruházza fel a jeleneteket, a férfi főszereplő, VIII. Henrik nem kap szólóáriát, sőt az őt játszó énekesnek 24 partitúraoldal hosszúságban is a színpadon kell lennie, amikor nem énekel – és drámai hitelesség iránt elkötelezettség jellemzi az operát, amelynek ősbemutatója 1830. december 26-án volt a milánói Teatro Carcanóban.
Lucrezia Borgia
A méregkeverő hercegné, akit megannyi váddal – vérfertőzés, férjei megölése – is illettek.
Victor Hugo elbeszélése adta az alapot ehhez az operához, amelyet 1833. december 26-án láthatott először a Scala közönsége. „Az egész operát Lucrezia uralja, akinek félelmetes alakja csak akkor tűnik fel egy operaházban, ha akad olyan vakmerő szoprán, aki művészetének összes fortélyát a közönség elé kívánja tárni” – írja róla Az opera kézikönyve.
Stuart Mária
A reneszánsz nőideálnak számító skót királynő, akinek életére politika és egyház szintén hatással volt.
Schiller drámája adta az alapanyagot az operához. A mű sorsa kalandos. A nápolyi cenzorok nem engedték bemutatni az eredeti librettót, mert egy uralkodó kivégzésével nem érhet véget egy mű. Az új mű címe Buondelmonte lett, a két szoprán viszálya azonban tönkretette a premiert. A következő bemutatót a darabért rajongó Maria Malibran sem tudta megmenteni. Montserrat Caballé kellett ahhoz, hogy az 1835. december 30-i milánói premierrel szinte elfeledett darabot 1971-ben ismét felfedezzék.
Lammermoori Lucia
A skóciai lány, aki nem mehet hozzá szerelméhez, mert a család politikai befolyása szempontjából más házasság az előnyös.
A 16. század végén játszódó történetet Walter Scott is megírta, Donizetti pedig a 19. század legnagyobb hatású olasz operájává transzponálta. Díszítettség és mély lélekábrázolás egyszerre jellemzi. Az egyik első operalemez is ebből a műből készült 1929-ben. Az ősbemutatót a nápolyi Teatro San Carlóban tartották 1835. szeptember 26-án.
