„Zenész vagyok, és rosszak a füleim” – kezdi vallomásait Jeffrey Arlo Brown, a VAN Magazin bloggere. Ahogy sok más zenésztársa, ő is borzongva emlékszik vissza az iskolai hallásfejlesztő órákra, ahol az egész osztály előtt kellett (volna) felismernie a magukban álló hangokat. Évtizedekkel később rábukkant egy hirdetésre, amely gyors megoldást kínált régóta gyötrő problémájára: Abszolút hallás – Szuperkurzus. Kételkedve ugyan, de elhatározta, hogy belevág.
A hirdetés egy 24 leckéből álló mesterkurzushoz tartozott, amelyet otthon is elvégezhetünk a CD-k és egy tájékoztató füzet segítségével. A felszerelés még használtan is legalább 100 euróba, azaz körülbelül 30 ezer forintba kerül, de cserébe szinte varázslatos hatást ígér.
Azonban a varázslat meglepően lassan érkezik meg, az első lecke szinte csak az oktató önigazolásáról szól: „Huszonöt perc után felírom a jegyzetfüzetembe: Tudom, hogy az abszolút hallás jó. Továbbléphetnénk? Az első rész harminc perc után véget ér. Még semmit nem tanultam.” Hasonlóan intenzíven folytatódik a második lecke is – bár abból Brown szerint már legalább kettő perc relevánsnak tűnik. Ugyan még hátra volt 22 fejezet, de ő már türelmetlenül várta a fejlődést:
„Próbálok elképzelni és kiénekelni egy F# hangot. Ellenőrzöm magam a zongorán: nem, ez egy D.”
A harmadik lecke egy hosszú monológgal indul, amelyben az oktató kifejti, hogy az abszolút hallás elsajátításához nem kell megerőltetnünk magunkat, sőt, nem is szabad túl erősen próbálkoznunk. Mintha arról akarná meggyőzni a hallgatót, hogy magának köszönheti, ha sikertelenül zárja a kurzust. De legalább végre egy valódi feladat is következik: az F#, Eb, Ab és C hangokat kellene felismerni. Brown figyelmét azonban inkább egy fotó köti le, amit a tájékoztató füzetben talált. „Fekete-fehér kép egy szemüveges hölgyről. Ő volt Burge zongoratanára, a neve Hélène Rynd Vinograd. Mintha valaki Iowa-ban, az 1980-as években azt gondolta volna, így hangzanak az európai nevek.”
Végül kiderül, hogy a tanárnő tényleg létezett, de érthető a szerző kételkedése, hiszen a Szuperkurzus háza táján több rejtélyes alakot is felfedezett már. Arról sincs meggyőződve, hogy David Lucas Burge, az egész projekt megálmodója egy valódi személy: „A negyedik lecke rövid, egy sor kérdésből áll: egy mély hangú, névtelen férfi kérdez, David Lucas Burge pedig válaszol. De nem azokat a kérdéseket teszi fel, amelyekre válaszokat várok.
Én azt akarom tudni, ki az a David Lucas Burge. Tényleg létezik?
Van valami az úgynevezett szakvéleménye mögött? Tényleg írt egy könyvet a keleti spiritualitásról? És egy évtizeddel korábban miért perelt be egy FreeLife nevű vállalatot, azt állítva, hogy hazudnak a himalájai goji bogyójuk tisztaságáról?” – sorolja egy gyors Google-keresés után felmerülő kétségeit. Ezekre valószínűleg soha nem fogunk megoldást találni, de a következő leckékben talán közelebb kerülünk az abszolút halláshoz.
(via Tonefoil Hat)
