Mascagni Parasztbecsület című operája eredetileg kétfelvonásos volt, de a Sonzogno cég pályázatára egyfelvonásos darabokat vártak, ezért a szerző a librettistákkal együttműködve lerövidítette a művet. A pályázaton 70 alkotás közül nyerte el az első díjat. Még a bemutató évének végén, 1890. december 26-án, bemutatták Magyarországon is a Magyar Királyi Operaházban, Gustav Mahler vezényletével.
Giovanni Verga (1840-1922) szicíliai költő Cavalleria rusticana című novelláját dramatizálta, mely az 1884-es bemutató után világsikert ért el. Ebből a színdarabból írták meg Giovanni Targioni-Tozzetti (1859-1934) és Guido Menasci (1864-1925) a Parasztbecsület opera librettóját. Az opera szövege meglehetős hűséggel követi az eredeti dráma fonalát, a cselekmény hely és időbeli sűrítésével valamint számos mellékszereplő kihagyásával.
A helyszín egy szicíliai falu temploma előtti tér, az 1880-as év húsvét vasárnapja. Az opera kezdeti szakaszának zenéje a húsvétvasárnap ünnepi hangulatát idézi. A függöny mögül, Turiddu hárfakíséretes Sicilianája, Lolához szóló szerenádja hallható. Ezt követően egy drámaibb jellegű zenekari rész következik Santuzza-Turiddu-duett fő dallama dominál.
A templomba készülő falusiak összegyűlnek a főtéren, a tavaszt és a húsvéti ünnepet köszöntik. Santuzza bekopog Lucia néni kocsmájába, Turiddut keresi. Az öregasszony azt válaszolja, hogy a fia Francofontéba ment borért. Santuzza cáfolja ezt, hiszen Turiddut látták a faluban ma éjjel. Közben megjelenik a színen a fuvaros Alfio, aki húsvétra hazajött szeretett feleségéhez, Lolához. A szabad fuvarosélet örömeiről énekel, a zenét az ostor csattogását és a lovak ügetését imitáló hangzások kísérik. Alfio óbort kér a kocsmárosnétől az azonban azt feleli, hogy épp elfogyott, de Turiddu már elindult újabb adagért a szomszéd faluba. Alfio megerősíti Santuzza állítását miszerint az éjjel látta Turiddut méghozzá nem messze az ő házától, majd elmegy. Ezt követően a falusiakból álló kórus, Santuzza szólójával, falusi népi himnuszt énekel Szűz Máriához. Ez a zeneszám a híres Húsvéti kórus.
A falu lakosai mind bemennek a templomba, a téren csupán Santuzza és Lucia néni marad. Santuzza sírva panaszkodik: Turiddu régen Lolának udvarolt, azonban elvitték katonának, Lola pedig férjhez ment egy másik fiúhoz, Alfióhoz. Mikor Turiddu hazatért a katonaságból és szembesült Lola házasságával Santuzzánál keresett vigasztalást. Lola azonban visszacsábította Turiddut, mire az otthagyta az érte jó hírét és becsületét feláldozó lányt, Santuzzát. Az öregasszony miután végighallgatta a lány siralmát elindul a templom felé. Közben színre lép Turiddu, akit Santuzza felelősségre von éjszakai kimaradása miatt. Turiddu mindent tagad és azt állítja borért volt a közeli faluban, Santuzza elmondja neki, hogy az éjszaka látták a faluban. Közben, egy szerelmes dalt dalolva megjelenik a színen Lola és megszólítja Turiddut, hogy jöjjön a misére. Santuzza azonban feltartóztatja és epés megjegyzéseket tesz riválisára. Lola igyekszik elkerülni a veszekedést és továbbmegy a templom fele, Santuzza pedig könyörögni kezd Turiddunak, hogy ne hagyja el. Az azonban félretaszítja a lányt és elrohan Lola után a templomba. Megjelenik a színen Alfio. Az elkeseredett Santuzza mindent elárul Lola és Turiddu viszonyáról a semmit sem sejtő felszarvazott férjnek. Értesülvén az addig a világ leghűségesebb asszonyának hitt feleség félrelépéséről, Alfio őrjöngeni kezd, majd bosszút esküdve elrohan. Mascagni itt, a dráma csúcspontján pár percre megszakítja a cselekményt a híres Intermezzóval. A függöny mindeközben felvonva marad, de a színpad üres.
A mise végén Turiddu a barátjaival a közeli kocsmába megy egy pohár borra. A temperamentumos bordalba a kórus és Lola is bekapcsolódik. Közben visszatér Alfio. Turiddu aki nem tud Alfio és Santuzza beszélgetéséről borral kínálja a fuvarost, az azonban visszautasítja mondván, hogy az ő bora benne méreggé válik. Turiddu sértésnek veszi Alfio szavait és megharapja annak a fülét, ami szicíliai szokás szerint azt jelenti, hogy készen áll a késpárbajra. A jelenlévők lefogják mindkettőt. Alfio úgy dönt, hogy inkább elmegy, azonban még odaszól Turiddunak: „a kertek alatt rám találsz”. Turiddu retteg, felébred benne a bűntudat, elbúcsúzik anyjától és elrohan. Néhány perccel később a falubeliek riadtan kiáltják: „Alfio megölte Turiddut!”
Turiddu kettesben marad anyjával. A hegedűk magas tremolóin az emberi lélek halálfélelmes reszketését halljuk. A párbajra és a halálra készül, de úgy tesz, mintha csak megfájdult volna a feje a bortól és sétálni indulna. Kéri anyját, áldja meg, mint azon a napon, amikor katonának ment. Lucia megrémül, tudni szeretné, mire készül a fia, hogy ilyet kér tőle, Turiddu a részegségre fogja, hogy súlyos dolgokat emleget, de végül megkéri anyját, legyen az anyja Santuzzának, ha ő nem térne vissza, mert megígérte neki, hogy a nyáron feleségül veszi.
Anyám! Anyám!
Az óbor nagyon erős volt!
Bizonnyal én most, kedves anyám,
Sokat is ittam,
Megyek friss levegőre!
Előbb azonban
Arra kérlek, áldj meg,
Mint aznap, melyen katonának vittek…
Meg aztán anyám, igérd meg,
Ha meg nem jönnék,
Nem jönnék vissza,
Te légy majd az anyja szegény Santuzzának,
Megfogadtam néki, hogy a nőm lesz a
a nyáron!
Te légy majd az anyja az elhagyatottnak,
Ha meg nem jönnék!
(…)
Ó anyám, csupán a bor beszél
belőlem,
Anyám, imádkozz értem,
Egy csókot még, anyácskám!
Adj még egy csókot és még egy csókot,
Ég áldjon! Ha meg nem jönnék,
Légy te a Santa anyja,
Áldjon az ég!