A Yamaha új mesterséges intelligencia-eszköze képes zenévé, de legalábbis hangokká alakítani az emberi mozdulatokat: Kaiji Moriyama táncművész úgy zongorázott a fejlesztés alatt álló műszerrel testén, hogy a hangszerhez hozzá sem ért, csupán táncmozdulataival irányította a zongora billentyűit.

- hirdetés -

A műszer tesztelésekor Kaiji Moriyama egy vonós zenekarral is együtt játszott, mely azt mutatja, hogy a jövő technológiai újításai hogyan tudják majd összekötni egymással a különböző művészi kifejezésmódokat, új művészeti formákat teremtve ezzel.

Négyféle testérzékelő eszközt csatlakoztattak a táncos testére, melyek dallammá alakították át a mozdulatait.

Az eszközt bemutató rövid videó rögtön éles kritikák és komoly viták kereszttüzébe került. A zenészek többsége úgy érzi, a mesterséges intelligencián alapuló technológiai fejlesztések idővel veszélybe sodorják a zenészeket, mivel feleslegessé válik mesterségük, hosszú évek munkájának gyümölcse. Sokan pedig egyszerűen nem értenek egyet azzal, hogy a hallottakat zeneként lehetne értelmezni: a legtöbben értelmezhetetlen és értelmetlen zajként tekintenek a táncos műszerekkel segített zenei produkciójára.

Szerintem ez egy jó ötlet, csak nem a megfelelő helyekre tették a szenzorokat. Olyan helyekre kell őket csatlakoztatni, amelyek koordinálják a test szándékait.

Ez pont úgy hangzik, mint amikor az elhízott macskám ugrál a zongorán.

 

Elég jó performansz! Határozottan innovatív, leleményes koncepció. Minden ok nélkül vagytok idegesek. A féltékenység nem ösztönzi az újításokat.

Az ilyesmik láttán felteszem magamban a kérdést, hogy mi értelme van 50 órát dolgozni egy héten, ha elég lenne körbe-körbe ugrálni, hogy megszólaltassak egy zongorát, ami egyébként csak zaj és nem zene?

Szeretem a technológiát, de ez nem valamilyen új kifejezési forma felé vezet. Kreatív, igen! De a technológia gyakran csapda és nem eszköz…