Hogyan revitalizáltak egy kamarazenei fesztivált, és hogyan tettek a régi közönség számára ismét izgalmassá, az újak számára pedig vonzóvá és érdekessé egy kamaraegyüttest? Elgondolkodtató példákat mutatunk az Egyesült Államokból.
Természetesen kiváló magyar fesztiválpéldákat is említhetünk: a Fesztiválakadémiát, a Kaposfestet, a Kamara.hu fesztivált vagy épp a Bozsoki Zenei Fesztivált
A Chamber Music Northwest nevű fesztivál igazgatójának az egyik támogató az eseményre a dohos jelzőt használta. Mindez négy évvel ezelőtt történt, Peter Bilotta fesztiváligazgató pedig úgy gondolta, megmutatja mennyire élő a műfaj és a rendezvény. Erőfeszítéseinek köszönhetően stabilizálódott a jegyvásárlók száma, a korosztályi összetételben viszont jelentős mértékben megjelentek a fiatalok.
Tavaly a kortárs zeneszerzőnők kerültek fókuszba itt, Portland egyetlen, közel 50 éves klasszikus zenei fesztiválján, idén az öt hét alatt közönségbarát új zenék, fiatal előadók és bevált húzónevek – többen közülük mester-tanítvány viszonyban vannak egymással -, jazz, tangó és kínai-amerikai zeneszerzők darabjai mind szerepelnek a programban.
A koncerteket hetente egyszer szokatlan időpontban, délben beszélgetések egészítik ki, amelyek témája egy-egy friss darab – ezért is New@Noon a program címe -, népszerűségüket mutatja, hogy erre ma már rendszeresen körülbelül kétszázan vesznek jegyet. A fesztivál ma már arra is képes, hogy műveket rendeljen akár saját magának, akár koprodukciós partnerrel.
A 32 tagú Cincinnati Kamarazenekar vezetője szerint a kamarazenekar olyan, mint egy kisebbfajta versenyautó. Nem kell nekik annyi jegyet eladni, mint egy nagy szimfonikus zenekarnak, így sokkal invenciózusabbak, innovatívabbak lehetnek, és annyira rugalmasak, hogy akár még egy bárba is elmehetnek koncertet adni. Azt kutathatják, mit lehet tenni a klasszikus zenével, hogyan maradhat ez a műfaj releváns.
Idén negyedik alkalommal rendezték meg fesztiváljukat, és a hagyományos koncerttermeken kívül is készültek hangversenyekkel, sőt a szokásosnál rövidebb koncertekkel is, amelyeket többször egyéb gasztronómiai programokkal egészítettek ki. A zenekart vezető testület egyik – civilben mérnök – tagja szerint a legfontosabb lépés az volt, hogy megmutassák magukat a helyieknek, hogy észrevegyék őket, hogy tudatosítsák bennük, a városban létezik egy 1974 óta működő együttes.
A fordulópont 2013-ban érkezett el, bár nem mondták ki, de úgy érezték, vagy elindul valami új, vagy vége a zenekarnak. Az előremenekülés egyik pillére volt a Summermusik, egy egy hónapos fesztivál, egy másik a szokatlan helyszíneken való megmutatkozás, a harmadik a vizuálisan is izgalmas koncerteket kiegészítő programok bevezetése, amelyekben a gasztronómia is szerepet kapott. Több olyan eseményt szerveztek, amelyekben elkötelezettségüket és a lokálpatriotizmust mutatva, helyi tánc- vagy bábszínház közreműködött. A zenekarnak közben új karmestere és koncertmestere lett. A sok változás közben azonban két dologra mindig ügyeltek: ezek fokozatosan, ne sokkszerűen történjenek, illetve a zenészek és a közönség régi tagjai is komfortosan érezzék magukat.
