Hogyan lehet nem csupán elérni, hanem tartósan megnyerni a klasszikus zenének vagy az operának az Y-generációt? Erre keresik a választ tengeren innen és túl szimfonikus zenekarok és operaházak. Ezúttal az Egyesült Államokból mutatunk példákat.
Aktív jelenlét a közösségi média különböző platformjain, igény a különleges, extra tartalmakra vagy az olcsó jegyekre, a szocializációra és a networkingre alkalmas környezet, egy korty frissítő a szünetben – az Y-generáció jellemzőit és elvárásait figyelembe véve jönnek létre azok a klubok, társaságok, amelyek a 22-40 éves, AB kategóriás potenciális kultúrafogyasztó fiatal szamekbereket várják. Ahhoz, hogy ne csak egy-két alkalomra vonzzák őket, hanem tartósan is megnyerjék őket a műfaj számára, a programokat folyamatosan finomhangolni kell.
Az Egyesült Államokban jó tucatnyi olyan intézmény vagy zenekar van, amely ebben a formában is várja a közönséget, köztük a Seattle-i és a Chicagói Szimfonikusok, a Clevelandi és a Philadelphiai Zenekar, a Pittsburghi és a Houstoni Opera. Bár mindegyik működése más, az alapelvek és célok azonosak.
A klubok önkéntesekkel működnek, akik örömmel és szenvedélyesen dolgoznak, szerveznek eseményeket és terjesztik a hírt.
Legalább negyedévente vannak nagyobb rendezvények, gyakoriak a kisebb volumenű események.
A tagok exkluzív információkat és lehetőségeket kapnak, olyan helyekre juthatnak el és olyan emberekkel találkozhatnak, ahová és akikkel egyébként nem.
Az egyes rendezvényeken ismeretterjesztésre is sor kerül, ami lehet beavató koncert vagy egy bevezető művekhez, korszakokhoz, előadókhoz.
Az események a networking miatt üzletileg is hasznosak a szervezőknek és a résztvevőknek egyaránt.
Nem az anyagi támogatások megszerzése, a fundraising, hanem a közönségépítés a cél, miközben az is előfordul, hogy az Y-generáció tagjainak segítségével gyűlik össze pénz a még fiatalabbak zenei nevelési programjaira.
Clevelandben 2014-ben alakult a klub, közel 350 tagja van, havonta találkoznak koncert előtti vagy utáni beszélgetésekre, közönségtalálkozókra, sőt a zenekart irányító testülettel reggelire, de évente egyszer a múzeum baráti körével is megmérkőznek egy kvízesten. A tagság népszerű, a klub a hasonló helyi szervezetek közül a legdinamikusabban fejlődő, és jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy az Egyesült Államokban a legidősebb közönséggel rendelkező Clevelandi Zenekar koncertlátogatóinak átlagéletkorát lejjebb vigyék.
San Franciscóban körülbelül 200 tagja van a zenekar baráti körének, ami feleannyi, mint néhány éve volt. A szignifikáns csökkenés oka az, hogy súlypontot váltottak, és a szocializáció helyett az edukációra, a zene iránti elhivatottság erősítésére tették át a hangsúlyt. Az egyesület elnöke azonban biztos abban, hosszú távon igazolódik a váltás, de a város ingatlanosai továbbra is fantáziát és potenciális ügyfelet látnak bennük, és az összejöveteleikre ingyen biztosítanak izgalmas helyszíneket.
A Houston Grand Opera 2007 óta működő baráti köre az előbbi példákkal szemben ingyenes, de csak az operaház bérletesei lehetnek tagok. (Houstonban 5800 bérletes van, az Y-generációs baráti kör 400 tagot számlál.) A klubtagok szünetben frissítőt és harapnivalót kapnak, az évadot egy közös vacsorával kezdik, ahol a zenekar vezetése vagy művészei is képviseltetik magukat, és beszélnek a tervekről. Minden találkozón fontos szerepe van az operának, és gyakori, hogy a tagság későbbi támogatóvá válással jár.
Atlantában is újratervezték a fiatal pártolók szervezetének céljait, és a fundraising helyett a közönségépítés került középpontba. Jelenleg 70 taggal dolgoznak, akik kultúrakedvelő, zeneszerető, bár különböző szintű zenei ismeretekkel rendelkező, jórészt az üzleti életből érkező fiatalok.
A Clevelandi Zenekar márkamenedzsere szerint nem szabad fordítva ülni a lovon, és
nem kényszerből vagy szükségszerűségből kell kezdeni a baráti kör építését, nem azért, mert más is azt csinálja.
Ha vannak érdeklődő, elhivatott fiatalok, őket kell segíteni, és biztosítani számukra az eszközöket, a támogatást, mert építkezni csak organikusan érdemes.
