1587. szeptember 18-án született és 1640/1641-ben hunyt el Francesca Caccini, aki előadóművészként, költőként és zenetanárként is működött, de leginkább azért emlékezhetünk rá, mert ő volt az első zeneszerzőnő, aki operát is írt.
Apja tanította zenére, és először mint énekesnőt ismerte meg a közönség, feltehetőleg 1600-ban, Medici Mária és IV. Henrik esküvője volt az első nagyobb esemény. 1627-ig állt a Mediciek szolgálatában. Később megalakította saját együttesét, testvérével, Settimia Caccinivel és Vittoria Archilivel együtt Concerto delle donne néven. Ekkor fordult végleg érdeklődése a zeneszerzés felé. Erős drámai érzéke volt, amit a zenében is kifejezett, leginkább a meglepetés ellenpontozó erejére támaszkodott.
A firenzei Francesca Caccini kora egyik legjobban fizetett énekesnője volt. Zeneszerzői életművét legalább tizenhat színpadi mű alkotja. Ezek közül teljesen egy maradt fenn, a La liberazione di Ruggiero dall’isola d’Alcina című, korában rendkívül sikeres balettkomédia, ami azért is érdekes, mert megjelennek benne a formailag zárt áriák, és elkülönülnek benne a recitativók és az áriák. Részben ismerjük La Tancia és Il passatempo című kompozícióit. Operái mellett műveinek egy kisebb gyűjteménye maradt ránk, amelynek címe: Il primo libro delle muschine, és kisebb egyházi és világi darabokat tartalmaz.
