Montserrat Caballé katalán operaénekes korának legünnepeltebb szopránja volt. Több mint öt és fél évtizedet töltött a pódiumon, mintegy négyezer fellépésével minden idők egyik legaktívabb énekesnőjének számít.
María de Montserrat Bibiana Concepción Caballé i Folch Barcelonában született 1933-ban, keresztnevét a város híres búcsújáróhelye után kapta. Már kiskorában együtt énekelt a fonográfon játszott lemezekkel, és amikor négyévesen meghallotta Verdi Aidáját, nem volt kétséges pályaválasztása. A család azonban nagy szegénységben élt, a polgárháború idején házukat szétbombázták, egy időre a hegyekbe kellett menekülniük.
Montserrat hétévesen már Bach-kantátát énekelt, kívülről fújta a Pillangókisasszonyt. A barcelonai konzervatóriumban nem érezte jól magát: félénk volt, magát csúnyának tartotta, társai gúnyolták kopott ruhái miatt. Húszévesen a legmagasabb, arany kitüntetéssel diplomázott, egy évvel később Pablo Casals gordonkaművész A jászol című oratóriumában debütált szólóénekesként. Az áttörés azonban váratott magára: olaszországi meghallgatásán az idegességtől elvesztette a hangját, szerződés helyett azt a tanácsot kapta, hogy inkább menjen férjhez.
1956-ban a bázeli operaház tagja lett, ahol Puccini Bohéméletének Mimijeként hatalmas sikert aratott. Ettől kezdve már nagy szerepeket kapott, 1958-ban a bécsi Staatsoper, 1962-ben szülővárosában a Gran Teatre del Liceu színpadán léphetett fel Richard Strauss Arabella című operájának címszerepében. A milánói Scalában 1960-ban a Parsifal egyik viráglányaként mutatkozott be.
A hírnév 1965-ben, egyetlen este kapta szárnyaira: New Yorkban a megbetegedett Marilyn Horne helyére ugrott be Donizetti Lucrezia Borgia című operájának hangverseny-előadásán. A közönség huszonöt perces álló tapssal ünnepelte, másnap a Metropolitan opera szerződést ajánlott neki. 1969-ben a Veronai Arénában Verdi Don Carlos című operájában lépett fel Plácido Domingo társaságában a francia Jean Vilar rendezésében, a következő évben a La Scalában a Lucrezia Borgia címszerepét énekelte. A londoni Covent Garden közönsége 1972-ben Verdi Traviatájában Violetta szerepében csodálhatta meg először a hangját. Öt évvel később a San Francisco-i Operaházban a Turandot címszerepében debütált.
Caballé repertoárja 90 operaszerepet – elsősorban Verdi, Mozart, Donizetti, Bellini, Rossini és Puccini műveit – és 800 dalt ölelt fel, emellett szívesen énekelt spanyol dalokat, zarzuelákat is. Bernabé Martí tenorénekessel kötött házasságából egy fia és egy lánya született, utóbbi szintén az énekesi pályát választotta, anya és lánya számos alkalommal lépett fel együtt.
Maria Callas 1977-ben bekövetkezett halála után sokan Caballét tekintették az isteni díva utódának, ő azonban a temperamentum helyett inkább a hang szépségére, csengésének tisztaságára helyezte a súlyt. Alakításait hajlékony hangja, világos dallamformálása, bel canto stílusa tette emlékezetessé. Ő maga pályafutása csúcspontjának a Tosca 1974. július 20-i előadását tekintette, amikor a Vissi d’Arte című áriában a legmagasabb hangokat egyetlen lélegzetvétellel énekelte ki.
Az 1990-es évek elejétől az akkor már túlsúlyos díva az operafellépések helyett a hangversenyekre koncentrált. Számtalan jótékonysági rendezvényhez adta a nevét, az UNESCO jószolgálati nagykövete volt. Szívesen egyengette a fiatal tehetségek útját, ő fedezte fel többek között a sztártenor José Carrerast. Nevét még ismertebbé tette a Barcelona című kislemez, a Freddie Mercuryvel, a Queen együttes énekesével közös szám az 1992-ben rendezett barcelonai olimpiai játékok hivatalos dala volt, az énekesnő hét évvel később élőben is elénekelte az UEFA Bajnokok Ligája döntője előtt a Camp Nou stadionban. Caballé a kilencvenes évek második felében más rocksztárokkal is készített lemezt, és közreműködött az elektronikus zene mestere, Vangelis több lemezén. A könnyűzenei világ olyan nagyságaival is dolgozott együtt, mint Barbra Streisand vagy Frank Sinatra.
Nevével nemzetközi énekversenyt is rendeztek, amelyhez kapcsolódva mesterkurzusokat is tartott. A politikával is megpróbálkozott – 1993-ban képviselőjelöltként indult a parlamenti választásokon. Kedvenc hobbija a festészet volt.
Az énekesnő több mint öt és fél évtizedet töltött a színpadon, négyezer fellépésével minden idők egyik legaktívabb énekesnője. Magyarországon is több alkalommal járt, fellépett a Budapesti Tavaszi Fesztiválon és a Szegedi Szabadtéri Játékokon. 2012-ben egyik fellépésén enyhe szélütést kapott, eltörte a kulcscsontját, műtétre és kórházi kezelésre szorult, egészségi állapota miatt ezt követően ritkán lépett fel.
A hazájában „La Montse” és „La Superba” néven emlegetett Grammy-díjas énekesnő hangja több filmben is (Az élet szép, A boldogságtól ordítani) hallható. Számos kitüntetése mellett megkapta a francia Becsületrendet, a spanyol Asztúria hercege-díjat, 2013-ban bekerült a Gramophone brit zenei szaklap által létrehozott Hírességek Csarnokába.
A világhírű katalán szoprán 2018. október 6-án halt meg Barcelonában, temetésén jelen volt Pedro Sánchez miniszterelnök és Zsófia spanyol királyné is.
