Rézfúvós együttes? Formális, hivatalos meghatározás. Rezesbanda? Laza képzetet keltő elnevezés. A Mnozil Brass mindkettő és egyik sem: a zene és a színpadi játék sajátos elegyét megteremtő osztrák szeptett egyedülálló jelenség napjaink koncertéletében.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
Humor a (komoly)zenében? Nem szentségtörés, ha a megfelelő színvonalon művelik, márpedig a Mnozil Brass tagjainak zenei felkészültsége megkérdőjelezhetetlen: az alapító tagok a híres bécsi konzervatóriumban szerezték képesítésüket. A belvárosi Mnozil pinceklubban játszó trombitások, harsonások és tubások 1992-ben döntöttek úgy, hogy közös vállalkozásba kezdenek. Akkor még nem sejtették, hogy bravúros hangszertudásukon, stílusismeretükön és sokféle zenére kiterjedő érdeklődésükön kívül
humorérzékük lesz az a kovász, amely egyedivé és ezáltal világhírűvé érleli produkcióikat.
A Mnozil Brass tagjai – köztük 2005 óta a magyar Kiss Zoltán harsonás – nemcsak hangszeres jártasságuknak és komédiázó képességüknek, hanem a világot ironikus nézőpontból szemlélő látásmódjuknak is köszönhetik sikereiket. Nagy tudatossággal szerkesztett műsoraik jóval többek egyszerű paródiáknál: a kiválasztott zenedarabokat gyakran kifordítva, áthangszerelve, új megvilágításba helyezve, lehengerlő hangszertudással és összjátékkal szólaltatják meg.
Klasszikus zene, jazz, popdalok, osztrák slágerek és népi dallamok egyaránt szerepelnek repertoárjukban, természetesen kiindulópontként, mert a lényeg a sokszor abszurdba hajló, zeneiségével ellenállhatatlan hatást keltő előadásmód, amelyben – a humor további forrásaként – nemcsak hangszereiket, hanem énekhangjukat is előszeretettel használják.
Korábbi műsoraikkal, mint a Smoke (Füst), a Ragazzi (Fiúk), a Seven (Hét), a Das Trojanische Boot (A trójai hajó) több kontinenst bejártak, és aligha kerülheti el sorsát legújabb, Cirque, azaz Cirkusz című összeállításuk sem, amely négy előadásból álló turné keretében érkezik a Müpába. Az előzetes minden korábbinál látványosabb produkciót ígér: a cirkusz világunk és életünk művészi metaforájaként sokrétű mondanivaló hordozására alkalmas. A díszlet ezúttal is minimális, néhány szék csupán, de a jelmezek annál színesebbek, a manézs légkörét idézik.
A Mnozil Brass negyedszázad után is kifogyhatatlan a humoros és abszurd ötletekből. Mint ars poeticájukban kifejtik, bátran vállalják a kihívásokat, számukra nincsenek elérhetetlenül magas hangok, forró ajkak és alulmúlhatatlan zenék. Amiről most a Müpa közönsége is meggyőződhet.
További információkért kattintson ide!