Mozart, aki madárrajongó hírében állt, bizonyára rettentő boldog lenne, ha hallaná kedvenc állatai előadásában Papageno és Papagena duettjét. A szereposztás hangzás és látvány szempontjából is színes.
A ShakeUp music & sound design csapata valószínűleg nem csak Mozart, de sok madárbarát álmát valóra váltotta azzal, hogy elkészítette a Madárdal Operát, amelyben 56 fajta kismadrár hangját vágták össze úgy, hogy A Varázsfuvola híres duettje határozottan felismerhető maradt.
Kortársai és korai életrajzírói, Georg Nikolaus von Nissen és Franz Niemetschek feljegyezték, hogy Mozart szerette az állatokat, kiváltképp a madarakat. Egy seregély iránt különösen nagy gyengédség élt szívében. Amikor a madár három év után, 1787. június 4-én meghalt, Mozart eltemette bérelt kertjében, sírkövet állított neki, s arra felirat is került.
A hozzá közel állók közül mindenkinek, aki tudott énekelni, meg kellett jelennie a temetési ceremónián, mégpedig gyászban, a hölgyeknek lefátyolozva. Maga a zeneszerző pedig megemlékező beszédet mondott, melynek része volt egy saját költésű, megindítóan bájos, félig fájdalmas, félig humoros búcsúvers felolvasása.
A seregély története nem az egyetlen dokumentum Mozart és az állatok kapcsolatáról: gyermekkori utazásairól az otthon maradottaknak írt leveleiben is érdeklődik kedves madarai hogyléte felől, kanárit, cinkét, vörösbegyet említve.
(Via ShakeUp music & sound design, Papageno)
