Két német romantikus mű fog közre két francia darabot a 19. század végének, illetve a 20. század húszas-harmincas éveinek terméséből a Budapesti Fesztiválzenekar Richard Strauss–Ravel–Debussy–Wagner- programjában, amely január 17-én, 18-án és 19-én lesz hallható a Müpa hangversenytermében.
A koncertet a korábbi kiírással ellentétben Robin Ticciati helyett Michel Tabachnik vezényli.
Tabachnik Genfben tanult zongorát, zeneszerzést és vezénylést. Pályakezdőkent Ernest Ansermet és Igor Markevitch vette pártfogásába. Egy évtizedig rendszeres vendég volt a Berlini Filharmonikusoknál és több más rangos nemzetközi zenekarnál. Dolgozott Herbert von Karajan mellett, alapítója volt – Pierre Boulez nevében – a párizsi Ensemble Intercontemporainnek, illetve a Lorraine-i Nemzeti Zenekarnak. Hosszabb visszavonulás után töretlen energiákkal tért vissza a pódiumra. 130 ősbemutatót vezényelt, köztük Iannis Xenakis műveit, aki „kedvenc előadójaként” emlegette.
Michel Tabachnik 2008 és 2015 között a Brüsszeli Filharmonikusok vezető karmestere és zeneigazgatója volt, kiemelkedő munkájáért a zenekar 2015 júniusában „Conductor Emeritus” címmel tüntette ki. Brüsszeli munkája mellett dolgozott a velencei Teatro La Fenicében, valamint a Besançoni és a Montpellier-i Fesztiválon, ahol Debussy és Ravel művei mellett a német romantika jelentős műveit vezényelte.
Vendégkarmesterként rendszeresen fellép a nagy német zenekarokkal, mint a stuttgarti SWR Szimfonikus Zenekar, a berlini Konzerthaus zenekara, a lipcsei MDR Szimfonikus Zenekar vagy a hamburgi NDR Elbai Filharmonikusok. A közeljövőben felkéréseknek tesz eleget a zürichi Tonhalle és a linzi Bruckner Zenekarnál, a moszkvai Csajkovszkij Szimfonikus Zenekarnál, a torinói RAI Nemzeti Szimfonikus Zenekarnál és a Japán Évszázad Szimfonikus Zenekarnál.
A műsorban elhangzó darab, Debussy Pelléas és Mélisande-szvitje az azonos című zenés színpadi műből készült, a programot záró Wagner-részlet, a Trisztán és Izoldából a Bevezetés és Izolda szerelmi halála pedig szintén nem véletlenül szólal meg: a Trisztán, mint közismert, fontos szerepet játszott a fiatal Debussy szellemi érlelődésében, s közvetve a Pelléasra is hatást gyakorolt.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
A kiváló francia zongoraművész, Bertrand Chamayou, aki az első részben Richard Strauss szimfonikus költeménye, a Don Juan után Ravel G-dúr zongoraversenyét szólaltatja meg, a zeneszerző igazi specialistája.
Pár éve emlékezetesen igényes lemezt jelentetett meg Debussy fiatalabb kortársának összes zongoraművéből.
