A török Fazil Say megkérdőjelezhetetlen kvalitású klasszikus zongoraművész, zeneszerző és jazz-zenész, aki sokoldalúságával a világ minden táján lázba hozza a közönséget, és saját hazájában is igen nagy elismertségnek örvend, épp úgy, mint egyik legnagyobb művének ihletője, Nâzım Hikmet, az egyik legnevesebb 20. századi török költő.
1970-ben született Ankarában, irodalmár családban; szülei klasszikus zene iránti vonzalma meghatározó volt számára. Ennek hatására kezdett zongorázni az Ankarai Állami Konzervatóriumban, ahol zeneszerzést is tanult. Tizenhét évesen ösztöndíjjal került a düsseldorfi Robert Schumann Intézetbe, ahol David Levine irányításával tanult, majd a Berlini Konzervatóriumban folytatta tanulmányait. 1994-ben első helyezést ért el a Young Concert Artists International Auditions meghallgatáson, s ez elindította nemzetközi karrierjét.
2001-ben Ankarában előadták Nazim című oratóriumát, melyet Nâzım Hikmet török költő emlékére a török állam rendelt tőle.
(Via Müpa Budapest, Wikipedia)
