Gustav Klimt 1862. július 14-én született és 1918. február 6-án hunyt el. Magáról így nyilatkozott: „Tudok festeni és rajzolni, legalábbis én így gondolom, és mondogatják még néhányan. De nem vagyok teljesen meggyőződve róla, hogy igaz.”
1. Apja rézmetsző volt. Öccse, Ernst az apa foglalkozását választotta. 1892-es haláláig a két testvér sokat dolgozott együtt. 14 évesen került a bécsi iparművészeti iskolába. 1880-ban kapta első hivatalos megrendelését Ernsttel és közös barátjukkal, Franz Matschcsal: négy allegória megfestését a bécsi Sturany-palotában és a karlsbadi gyógyfürdő mennyezetfestményeinek az elkészítését. Ezeket a munkákat barokkos virtuozitás jellemzi, erős hatással volt rá Hans Makart művészete.
2. A Burgtheater, a Kunsthistorisches Museum közönségforgalmi tereiben, lépcsőházaiban láthatók művei. A Bécsi Egyetem díszterme számára is készített képeket, de ezeket a megrendelők megbotránkoztatónak találták, annak ellenére is, hogy a Filozófia című kép a párizsi világkiállításon nagy sikert ért el. Képei kapcsán pornográfiával, perverz túlzással és túl sötét világképpel vádolták meg, a parlamentben is interpelláltak az ügyben. Egyetlen professzor vette őt védelmébe: Franz von Wickhoff a Mi a csúnya? című előadásában. Ellenzőinek Klimt egy képpel válaszolt, de a Kritikusaimnak címet később Aranyhalra változtatta.
3. Kevés férfit festett. Nőalakjai rejtélyesek, megbabonázóak, büszkék és szenvtelenek, mégis érzékiek, erotikusak, fesztelenül szemérmetlenek, igazi femme fatale-ok.
4. A Szecesszió mozgalmának 1902-ben megrendezett kiállítása Beethoven géniuszát állította középpontba. Erre az ünnepi alkalomra készült a ma is látható Beethoven-fríz, amely eredetileg csak a tárlat időtartamára maradt volna fenn. Klimt a művet a IX. szimfónia szimbolikus átírásának tekintette. A közönség elutasította, visszataszítónak tartották a figurákat, az alkotást magát pedig kevésnek, gyengének ítélték, Rodin azonban rajongott érte.
5. A csókot az 1908-as Kunstschaun láthatták az érdeklődők. A ma a Belvedere-ben kiállított képet még a tárlat vége előtt megvásárolták az osztrák nemzet számára. A festmény modellje maga Klimt volt, karjában Emilie Flögét tartva. Emilie Flöge egy, a Kärtner Strasse elején álló házban működtetett testvérével divatházat. Az anyagok mintáinak nagy részét Klimt tervezte.
6. Klimt nem volt társasági ember: „Sem beszédben, sem írásban nem találok könnyen szavakat, kölönösen, ha azt várják tőlem, hogy mondjak valamit magamról vagy a munkámról. Ha egyetlen egyszerű betűt le kell írnom, úgy megrémülök, hogy egészen felkavarodik a gyomrom.” Józsefvárosi kertje jelentette számára a nyugalmat és az inspirációt, de ihletett merített a japán fametszetekből is.
7. Császári díjat kapott A régi Burgtheater nézőtere című festményéért, Antwerpeni Nagydíjjal jutalmazták a tatai Esterházy-kastélyszínházat ábrázoló (azóta elveszett) művéért, és nagy sikert ért el a 9. Velencei Biennálén is.
8. Már pályája elején komoly sikereket aratott portréképeivel, amelyeket fényképekről készített. Fotókat a későbbiekben is használt festményeihez, akár képeslapokat is, amelyekről tájképeket festett. Klimt maga is fotózott.
