Még mindig létezik a fiús hangszer-lányos hangszer csoportosítás?

Alison Balsom - forrás: Warner Classics

A hangszerek (vélt vagy valós) femininitását és maszkulinitását vizsgálták már fenomenológiai szempontból, osztályozták hangszín és a hangmagasság alapján, és visszavezették a társadalmi szerepekre. Robbie McKay muzikológus ennek a felosztásnak a jelenlegi érvényességét vizsgálta.

Az ontariói Queen’s University tanára történeti példákat citál: a 19. század végéről, amikor George Upton zenekritikus arról értekezett, hogy a nők nem lehetnek kreatívak a zenében, illetve az 1930-as évekből, amikor az énekelni nem hajlandó fiúkról írt egy Inez Field Damon nevű tanár.

Ide kapcsolódik:
Lányokat is várnak a lipcsei Tamás-templom fiúkórusába

Már a 70-es évek végén folyt arról kutatás az Egyesült Államokban, hogy a tanárok igyekeztek a hangszeren tanulni vágyó gyerekeknek a nemileg megfelelő instrumentumot ajánlani. Hasonló kísérleteket azóta is végeznek, és az eredmények is gyakorlatilag változatlanok, például

a hangszerek listája a legnőiesebbtől a legférfiasabbig:
fuvola, hegedű, klarinét, cselló, szaxofon, trombita, harsona, dob.

De az a gyerek, aki nem érez szenvedélyt a hangszere iránt, a sztereotípiáktól függetlenül, nem fog elhivatottan és sokáig muzsikálni.

Ide kapcsolódik:
Még mindig aránytalan a szimfonikus zenekarok nemi összetétele

Nemrégiben készítettek egy felmérést, amelyben fiktív férfi és női zenészeket kellett értékelni az egyetemista résztvevőknek, egy tubást és egy dobost, illetve egy fuvolistát és egy hárfást. A nemi sztereotípiákra építő maszkulin, feminin, illetve semleges jelzők és főnevek, amiket társítani kellett hozzájuk: domináns, vezetés, aktivitás; együttérző, érzékeny, törődő; illetve alkalmazkodás, boldogság, siker. A 98 egyetemi hallgató értékelése szerint a női zenészek dominánsabbak, aktívabbak és jobb vezetők, mint a férfiak. A női(es) hangszereken játszók kapták a magasabb értékeket a törődés, az együttérzés, az érzékenység és az alkalmazkodás területén, a férfi(as) hangszerek muzsikusait pedig dominánsabbnak, vezetésre alkalmasabbnak tartották. A kísérlet bizonyította a kutatók hipotézisét, azaz a hangszer és a muzsikus neme között összefüggés van. Ám miközben a férfiakat és a nőket azonos módon értékelik a maszkulin hangszerekre vonatkozóan, a feminin hangszereken játszó férfi zenészeket kevésbé dominánsnak, aktívnak vagy megfelelő vezetőnek tekintik, mint az azonos hangszereken játszó nőket.

Ide kapcsolódik:
Meghatározza-e a biológiai nem a hangszerválasztást?

McKay szerint a zeneoktatásban is kétféle szemlélet érvényesül a sztereotípiák túlhaladását illetően: a kompenzálás és a modellkeresés. A kompenzáló lényege például a zenetörténeti lyukak betömése, ami nem Beethoven elfelejtését vagy kihagyását jelenti, hanem Beethoven és más férfiak mellé a különböző hátterű női muzsikusok, zeneszerzők, hangszeres zenészek, énekesek életművének beemelését. A muzikológus nem vitatja el ennek fontosságát, de hatékonyabbnak tartja a példaképkeresést, azoknak a nőknek és férfiaknak a bemutatását, akik áttörték a sztereotípiák üvegfalát.

(Via The Conversation)