Új koncepció alapján rendezték újra a Magyar Nemzeti Galéria állandó Munkácsy Mihály-kiállítását, a tárlat a realizmus változásait járja körül.
A Változatok realizmusra – Munkácsytól Mednyánszkyig című kiállítás, amely hagyományosan Munkácsy Mihály (1844–1900) életművét állítja középpontba, az utolsó egység a 19. század egészét bemutató állandó kiállítótermek sorában. Az új koncepció szerint újrarendezett tárlat a művészettörténet szemlélet- és hangsúlyváltozásait tükrözi. Bár Munkácsy kultusza ma is töretlen, a háttérben szakmai részről egy nagyon aprólékos, árnyalatokra törekvő művészettörténeti munka zajlik.
A Munkácsy-teremsort elfoglaló megújult kiállítás hat tematikus blokkra tagolódik, nem különálló, zárt életműveket, „kiemelkedő csúcsokat” mutat be a 19. század művészetéből, hanem igyekszik rekonstruálni a kor kontextusát, a társadalmi körülményeket és a mentalitást. A tárlat az 1850-es évektől a századfordulóig követi a realizmus és naturalizmus kibontakozását, virágzását, majd meghaladását is. A kiállítás anyagában számos eddig ritkán látott, raktárban őrzött alkotás is helyet kapott, valamint egy nemzetközi válogatás – többek között Narcisse Virgilio Diaz de la Pena, Albert von Keller és Louis-Ernest Barrias egy-egy műve – is látható.
Az újrarendezett kiállítás két kurátora Krasznai Réka és Zwickl András, akik elmondták, hogy Munkácsyt nem lehetett megkerülni a koncepció kidolgozásakor, továbbra is a fő helyen láthatóak a festő legfontosabb remekművei, például a Siralomház vagy a Rőzsehordó nő. Ugyanakkor igyekeztek új szempontok alapján, tágabb összefüggések mentén is megközelíteni az életművet. Ezt a célt szolgálják mások mellett Mednyánszky László, Bihari Sándor, Paál László, Fényes Adolf, Koszta József, Mészöly Géza vagy Deák-Ébner Lajos kiállított festményei is.
A kiállítás november 16-tól látogatható a Magyar Nemzeti Galéria első emeletén.
A 19. századi festészet nagy fordulata volt, amikor elkezdték ábrázolni a kor társadalmi valóságát, a szegénységet, a névtelen szenvedőket. Ez a törekvés tetten érhető Munkácsy korai korszakának képein is. A nagyvárosi szegénység mellett hangsúlyt kaptak a kiállításon Munkácsynak és kortársainak az elegáns életet bemutató képei, valamint a vidéki mindennapok, a természet ábrázolása is.
A kiállítás kurátorai nagyon fontosnak tartották, hogy Mednyánszky László (1852–1919) is megkapja végre a méltó helyét a kiállításban, tájképfestészetét a lehető legsokoldalúbban igyekszik megmutatni a tárlat anyaga. Nem csupán a jellegzetes párás, ködös vízpartokat ábrázoló tájképeit láthatja a látogató, hanem több, technikailag nagyon előremutató, de kevésbé ismert művet is.
(Via MTI)
