A világ első klezmer-operettje négy év után kerül újra a Budapesti Operettszínház repertoárjára, amit az évad végéig folyamatosan láthat majd a közönség. A darab jelentőségéről és a közelmúltbeli sikerekről a zeneszerzőt, a Budapest Klezmer Band vezetőjét, Jávori Ferencet kérdeztük.
– A Menyasszonytánc négy év kihagyás után kerül színpadra. Mi indokolta a felújítást?
– A darabot már májusban játszani kezdtük – összesen öt alkalommal -, hiszen egy komoly meghívást kapott a társulat Tel Avivba, amire ennek megfelelően kellett felkészülni. A másik ok pedig egyértelműen a közönségsiker. A tavaszi előadások teltházasok voltak, az izraeli vendégjáték pedig szintén nagy sikert aratott. Két alkalommal is 2500 ember előtt játszhattunk. Ezek után döntött úgy a színház, hogy folyatni kell.
– Mennyiben változott a darab az eredeti, 2006-os felálláshoz képest?
– Nos, alapvetően minden a régi, beleértve a színpadképet, a rendezést és a zenét is, a szereposztáson viszont változtatni kellett. Fantasztikus csapattal indulhattunk, köztük Molnár Piroskával és Mikó Istvánnal. A két főszereplőt tekintve Kékkovács Marának és György-Rózsa Sándornak nem új a szerep, Gubik Petra és Kocsis Dénes párosa viszont most csatlakozik az előadáshoz. Nyugodtan mondhatom, hogy minden egyes új beálló garancia arra, hogy az előadás továbbra is ott legyen a legnépszerűbb zenés színpadi előadások között.
– Az alkotókon és az előadókon túl ön szerint mi a siker titka?
– Elsősorban a történet, amit Indig Ottó jegyez. A torockói menyasszonyt először 1931-ben mutatták be prózai színpadon Dajka Margittal, majd hat évvel később film is készült belőle, de a szöveg nem igazán adta meg magát ezeknek a feldolgozásoknak. Engem Kállai István keresett meg 2004-ben, és miután elolvastam a színművet egyből megszületett egy elképzelés a fejemben. Úgy gondoltam, hogy az identitáskeresés, a különböző hagyományokkal rendelkező közösségek együttélésére jellemző surlódások és egymásra találások bemutatására a zene a legmegfelelőbb közeg.
Nem beszélve a klezmer életigenlő motívumainak különleges kifejezőkészségéről, melyek kitűnő elegyet alkotnak a magyar és az erdélyi népzenei hagyományokkal.
– Mennyire határozza meg a mű az ön életművet, művészi pályáját?
– Egyértelmű, hogy szorosan kötődünk egymáshoz, hiszen ez volt életem első ilyen jellegű vállalása. Korábban legfeljebb balettzenét írtam. A sikernek nagyon örülök, de természetesen vannak még más feladataim is, többek között azzal a Budapest Klezmer Banddel, amelynek a tagjai nagyon sokat segítettek, hogy a Menyasszonytánc elnyerje mai formáját. Személyes barátság fűz a mindenkori tagokhoz, és alkotás során is éppen azt vettem figyelembe, hogy kik játszanak bizonyos hangszeres posztokon. Ők minden esetben el tudták oszlatni a kezdeti kétségeim.
– Ha jól tudom, jelenleg éppen egy hasonló projekten dolgozik.
– Levi Strauss történetét szeretném bemutatni, aki egy szegény németországi zsidó családból indulva lett egy amerikai világmárka megalapítója.
A darab címe A farmerkirály, amin Müller Péter Sziámival együtt dolgozunk.
A zenei anyag készen van, de a librettón még csiszolni kell, miközben bízunk abban, hogy az Operettszínház befogadja majd a darabot. Fontos, hogy a Budapest Klezmer Band idén ünnepli harmincadik születésnapját, ennek megfelelően tavasszal egy lemezzel jelentkezünk, a jubileumi koncertre pedig nyáron kerül majd sor a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.
