A művészettörténész, kritikus és kurátor Milánóban, a San Raffaele kórházban, koronavírus-szövődményekben hunyt el. Neki köszönhetően ismerte meg a nemzetközi közvélemény az arte povera irányzatot.
A genovai egyetemen tanult fiatal művészettörténész 1967-ben, 27 évesen szervezte meg öt fiatal olasz művész, köztük Alghiero Boetti, Jannis Kounellis és Luciano Fabro kiállítását Bolognában, amelyen a kiállítók korábbiakban értéktelennek ítélt anyagokból készített műalkotásait láthatták az érdeklődők, két évvel később pedig megjelent Arte povera című könyve. Ebben leszögezte, a szegény művészet nem gondolatszegénységet jelent, mindössze arra utal, hogy ezek műtárgyak a korábbi magas művészetben elképzelhetetlennek számító anyagból készült. 2017-ben azt nyilatkozta, nem talált fel semmit, az arte povera kifejezés olyan tág értelemmel bír, hogy az bármit jelenthet, és nem a képalkotásra, hanem a művészi attitűdre utal.
Jó néhány jelentős tárlatot szervezett az arte povera képviselőinek Párizstól New Yorkig, a kasseli Documenta és a Velencei Biennálé egy-egy nagy hatású kiadásának kurátora volt, 2018-ban pedig a milánói Fondazione Prada felkérésére Post Zang Tumb Tuuum címmel az olasz fasizmus alatti művészetre koncentráló nagyszabású kiállítást állított össze. A kísérleti design egyik fontos elméleti megalapozójának számított, és több mint 200 könyvet írt.