Művészet határok nélkül - A londoni Barbican Centre története

Négyezer programja volt az előző évadban a londoni Barbican Művészeti Központnak, mely a kétezer fős koncerttermen kívül még két színházteremben, két galériában, három moziban és egy könyvtárban fogadta több mint egymillió látogatóját.

A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.

Az 1982-ben megnyílt központtól függetlenül, de szintén a Barbican komplexumban működik még a Guildhall Zene és Drámaiskola is, és a 40. évforduló közeledtével a két – egyébként is szorosan együttműködő – intézmény most közösen dolgozik egy átfogó építészeti és előadóművészeti archívum kialakításán. Az archívum a Barbican negyed történetét dolgozza majd fel: korabeli tervek segítségével mutatja be a merész építészeti elképzelések megvalósításának folyamatát, illetve műsorfüzeteket, hang és képfelvételeket felsorakoztatva idézi fel negyven év előadó és képzőművészeti programjait.

https://www.facebook.com/BarbicanCentre/videos/10155117749574193/

A Barbican komplexum a hatalmas tömegérzetet közvetítő, a funkcionális és technikai részleteket építészeti látványelemként használó, sokszor ambivalens érzéseket, mégis lenyűgöző hatást keltő brutalista építészet egyik jellegzetes képviselője, amely a City — London történelmi városrésze, jelenleg a világ egyik legnagyobb üzleti és pénzügyi központja — határán épült fel egy olyan területen, amely súlyos károkat szenvedett a 2. világháború alatti bombázásokban. (A negyed egyébként az egykori nyüzsgő kereskedelmi központ, a Cripplegate egyik utcájáról kapta a nevét.) Az újjáépítési program közel három évtizeden át tartott, a művészeti központ tervei a hetvenes években születtek meg. Mivel csak korlátozott terület állt rendelkezésre, a teret függőlegesen tágították: húsz méteres mélységig ástak a földbe, így az épület jelentős része a színpadszint alá került, tervezői olyan hatalmas hajótesthez hasonlították, melynek nagyobbik fele a víz alatt található.

A Barbican Központ – negyven év tapasztalataival a háta mögött – világosan körülhatárolt értékek és jól megfogalmazott célok mentén tervezi programjait, inspiráló művészeti élményekkel, illetve az első találkozástól a magas szintű képzésig ívelő oktatási és beavató programokkal csábít új és új közönséget, és biztat a művészet felfedezésére és szeretetére.

A művészet határok nélküliségét vallják és hirdetik,

ennek jegyében kiemelkedő alkotókkal dolgoznak együtt egy innovatív, a művészeti formák határait átlépő program létrehozása érdekében. Ünneplik a ma művészeit, de befektetnek a jövőbe is, támogatják izgalmas, új tehetségek fejlődését és segítik őket karrierjük kezdetén. „Pit Party” elnevezésű projektjeik („The Pit” a kisebbik színházterem neve) keretében például egyegy kurátorként felkért alkotó, producer vagy intézmény által meghívott művészeknek biztosítanak fellépési lehetőséget, valamint nyugodt körülményeket a közönséggel való találkozásra, beszélgetésre. Az Open Lab programok is hasonló célt szolgálnak: a legkülönbözőbb háttérrel rendelkező, kreatív színházi és táncos tehetségek új közönséget célzó, úttörő ötleteit támogatják megszületésüktől a megvalósításig, ezzel segítve őket, hogy karrierjük következő szakaszába léphessenek. A támogatás a The Pit és a hozzá tartozó technikai felszerelés használatán, illetve a produkciókban fellépők honoráriumán kívül képzési és kapcsolatépítési lehetőségeket is magában foglal.

A nagyobbik színházterem, a Barbican Theatre viszont már egy patinás társulat, a Royal Shakespeare Company otthona, bár természetesen helyt ad más színházi és táncprodukcióknak is. A ház másik rezidens együttese a Londoni Szimfonikusok, de szoros szálakkal kötődik a Barbican Központhoz a BBC Szimfonikus Zenekara, az Academy of Ancient Music és a Britten Sinfonia is. Külföldi zenekari partnerként gyakori vendég a Los Angelesi Filharmonikusok, a Jazz at Lincoln Center Orchestra, illetve az Ausztrál Kamarazenekar, rajtuk kívül pedig természetesen a világ legjobb együttesei és szólistái lépnek fel rendszeresen.

A Barbican vizuális művészeti kínálata is rendkívül gazdag, felöleli a képzőművészet különböző ágait, az építészetet, a dizájnt, a divatot, a fotográfiát és a filmet is. Számos kiállításuk foglalkozik a tudományágak, korszakok és kultúrák közötti kapcsolatok vizsgálatával, a The Curve galéria pedig azon kevesek közé tartozik Londonban, melyek új művek rendelésére is áldoznak. A filmprogramok keretében nemcsak a legújabb nemzetközi filmsikerek láthatók, teret kapnak fiatal alkotók és független rendezők is, illetve kiemelt szerepük van előadóművészeti produkciók közvetítésének is.

A „határtalanság” pedig nemcsak az alkotók, közreműködők, a repertoár, a műfajok és a – 103 különböző országból érkező – látogatók tekintetében érzékelhető, hanem még valamiben: a Guildhall Schoollal közösen szervezett foglalkozások, oktatási programok korosztálytól és társadalmi háttértől függetlenül évente több tízezer embert támogatnak abban, hogy felfedezzék saját kreativitásukat, fejlesszék képességeiket, illetve ingyenesen férjenek hozzá világszínvonalú művészi produkciókhoz.

https://www.facebook.com/BarbicanCentre/videos/849368642193715/

És ha már zúgna a fejünk a rengeteg kulturális élménytől, és meg pihennénk kicsit, vár minket a Barbican Conservatory. Nem, nem egy konzervatórium — egy hatalmas üvegház, több mint ezerötszáz különböző trópusi növényfajjal és egzotikus halakkal.