A Színházi Dramaturgok Céhének nagy hagyományú drámafejlesztő programsorozata, a Nyílt Fórum idén részben az online térbe költözik: június 15. és 20. között a céh Facebook-oldalán mutatják be Dézsi Fruzsina, Dóka Péter, Horváth János Antal, Molnár T. Eszter, O. Horváth Sári és Tóth Réka Ágnes darabjait. Orbán Esztert, a szervezet társelnökét a Nyílt Fórum történetéről, jelentőségéről, illetve a járványhelyzet Nyílt Fórumot érintő kihívásairól kérdeztük.
– Mi az a Nyílt Fórum? Mióta működik, és hogyan alakult át az utóbbi években?
– A Nyílt Fórum, teljes vagy „lánykori” nevén a Kortárs Drámák Nyílt Fóruma egy, a Színházi Dramaturgok Céhe több, mint 30 éves kezdeményezése, aminek keretében kortárs magyar és – főleg az induláskor, majd időről-időre – külföldi drámák megvitatásával, felolvasó-színházi megvalósításával és a Nyílt Fórum füzetek sorozatban nyomtatásban megjelentetéssel igyekszik a kortárs drámákat a színházi közbeszéd fókuszában tartani.
A hőskor a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházhoz kapcsolódik. Itt, azaz pontosabban Egerváron indult 1985-ben útjára a Nyílt Fórum: a négynapos esemény során dramaturgok, rendezők, írók, színházi emberek jöttek össze, hogy elemezzenek, vitatkozzanak, kísérletezzenek. Kezdetben még inkább pályájuk elején álló fiatal szerzőket igyekeztek bevezetni a színházi szakma rejtelmeibe, a darabjaikat pedig, ahogy mondtam, a szakmai köztudatba. Később a Fórum sikere nyomán a középnemzedék kísérletezőbb darabjai is bekerültek a Fórumba. Fontos, hogy az elemzésen túl két darabot nyílt próbán be is mutattak a színház művészeivel.
2001 és 2015 között a Kortárs Magyar Dráma Nyílt Fóruma a Pécsi Országos Színházi Találkozó egyik legsikeresebb szakmai programjaként működött. A Dramaturg Céh tagjai által előválogatott, kiválasztott kortárs drámaszövegek a konkrét szövegekkel és színházi tendenciákkal foglalkozó nyilvános vitákon, felolvasószínházi előadásokon és műhelybemutatókon keresztül jutottak el a közönséghez.
2015-ben azt éreztük, megérett az idő egy új formára. Egyrészt szerettük volna szorosabbra fűzni a Dramaturg Céh és az írók, drámaírók közti szakmai kapcsolatot, másrészt a magunk eszközeivel valamelyest betölteni azt az űrt, ami a magyarországi intézményes drámaíróképzés hiányában láttunk. Mindenki hozzátette a maga javaslatát, kivettük a harmincéves saját tapasztalat alapján a legjobban működő elemeket, illetve megvizsgáltunk más általunk ismert fejlesztő workshop formákat is, mint például a Sundance Intézet Közép-Európai Forgatókönyvíró Műhelyét, amely a 90-es évek második felében néhány évig Magyarországon működött, és nekem véletlenül személyes tapasztalatom is volt róla.
Ezekből épült föl egy többlépcsős drámafejlesztési program, ahol a kiválasztott készülő művek szerzői először egy sűrű hétvégi workshopon kisebb csoportos megbeszéléseken 20-24 felkészült színházi szakemberrel (dramaturg, rendező, drámaíró) találkoznak és kapnak visszajelzést a darabok erényeiről, lehetséges fejlesztési irányokról. Majd egy-másfél hónappal később a továbbírt darabok kiválasztott részletével a Deszka Fesztivál idején a Csokonai Színház művészei segítségével tudnak dolgozni a szöveggel, és itt a fesztiválközönség számára prezentációt is szoktunk tartani, hogy megismertessük a szerzőket és a készülő darabokat. Majd nyáron színházi fesztiválon, felolvasó-színházi formában mutatjuk be a kész darabokat, amik az utolsó simítások után könyv alakban is megjelennek a Nyílt Fórum Füzetek éves darabjaként.
Minden nap este hétkor a work-in-progress munkabemutatók, este nyolckor pedig a szerzők és mentoraik közti beszélgetés látható a Színházi Dramaturgok Céhe Facebook-oldalán. A videók a publikálás után is megtekinthetőek lesznek.
– Kik azok a szerzők, akikkel idén dolgoztatok, és miért izgalmasak, érdekesek, ígéretesek ezek a darabok?
– Dézsi Fruzsina és O. Horváth Sári visszatérő fórumozók, mindketten a marosvásárhelyi egyetemről indultak, mindketten tanultak ott drámaírást, Fruzsi aztán kritikusként kezdett működni, de független színházi közegben is mozog. Sári Bocsárdi László osztályában végzett rendezőként, de több darabját, többek közt a Lenni vagy nem című első fórumos művét is bemutatták már. Ez a Jurányiban ment telt házzal, és a járványhelyzet múltával reméljük elkészül a tavaszra tervezett nagyváradi bemutató is. Mindkettőjükre jellemző, hogy friss, gyakran tabudöntögető témát vetnek föl. Sári most a Lenni vagy nem trilógia harmadik részével jelentkezett Hiszitek mit nem címmel, amiben a vallás és hit kérdéseivel foglalkozik, és érdekes módon Fruzsi A helyzet ura című darabjában is felmerül, bár sokkal politikusabb nézőpontból tekint a világunkra, hogy a mai korban lehetséges-e a megváltás.
Ha már ilyen páros bemutatásba kezdtem, jöjjön két olyan szerző, aki más műfajban már bőven bizonyított, de a Nyílt Fórum programján keresztül kívánt további támogatást kapni a drámaíráshoz: Molnár T. Eszter és Dóka Péter is sikeres prózaíró, de talán a nagy színházi nyilvánosság előtt kevésbé ismertek. Nagy öröm volt, hogy úgy döntöttek, szeretnének velünk együtt dolgozni és jelentkeztek a pályázatra.
Eszter darabja egy születésnapi zsúr helyzetébe sűríti egy sok titokkal terhes baráti társaság történetét és egy kissé antiutópisztikus társadalomképet. A zsúr idején Budapesten hirtelen elszabadul az etikai alapokra épülő terror. Dóka Péter korábbi gyerekdarabjai után most felnőttekhez szól. A történet a ’99-es teljes napfogyatkozáshoz kötődik és a főszereplő életében akkor megtörtént családi tragédia feldolgozása során egy a múlt és jelen között rekedt játékgyárban találjuk magunkat: a kérdés, hogy a bűnök és hazugságok labirintusából ki lehet-e kerülni élve. Kiderül a Polimax, avagy a kockaróka élete című darabból.
Az utolsó páros Tóth Réka Ágnes és Horváth János Antal. Ők mindketten már bizonyítottak színházi szerzőként, Réka bábszínházi és táncos közegben is dolgozik, verseket ír. Az Ez című darabja egy sokszereplős monodráma, a líra és a dráma ötvözésével dolgozó izgalmas darab egy húszas-harmincas nő helyzetéről, önértékeléséről a világban. János gyakorló színházi dramaturg, forgatókönyvíró, az utóbbi néhány évben saját darabjainak rendezésével nyert egyre nagyobb elismerést. Igazi színházi ember. Szentivánéj című darabjában a családi szeretet kérdését vizsgálja, vajon tudunk-e, meg tudunk-e tanulni jól szeretni, vagy mindörökre a szokások rabjai maradunk.
– A veszélyhelyzet kihirdetéséig milyen etapok zajlottak le, utána pedig mi maradt el?
– Október-november folyamán
a beérkezett közel 80 pályaműből a Nyílt Fórum szerkesztőbizottsága többhetes munkával válogatta ki a hat művet,
amivel ebben az évadban közösen dolgozunk. A szerzőinkkel és a meghívott színházi szakemberekkel január végén Nyíregyházán még meg tudtuk tartani az első workshop hétvégét, és a szerzők mentorokat is választottak szinte már a workshop végére maguknak, ezzel elindult az egyéni munka. A veszélyhelyzet két héttel a tervezett második forduló előtt jött el, már épp a színészegyeztetést kezdtük volna meg a Csokonai Színház csapatával, már megvolt az ún. Deszka-forduló időpontja a fesztiválon belül, és a pontos beosztás is, amikor a kormánydöntés hatására a Deszka Fesztivált le kellett mondani, így az ehhez kapcsolódó Fórum-állomást is.
– Hogyan jött az ötlet, hogy ebben a formában vigyétek (szakmai) közönség elé a darabokat?
– Egy ideig bénultak voltunk, mint mindenki, a váratlan helyzettől, de fontosnak tartottuk, hogy ne engedjük el a szerzőink kezét. Ahogy kicsit elkezdtük megismerni az online tér nyújtotta lehetőségeket, megfogalmazódott a DeszKarantén forduló gondolata. Igyekeztünk motivációt és valódi szakmai tartalmat nyújtani a szerzőknek, valamint, felelős színházi emberekként, külön fókuszt helyeztünk arra, hogy nem kizárva a kissé jobb helyzetben lévő alkalmazásban álló színészeket sem az együttműködésből, hangsúlyosan szabadúszó művészeket kérjünk föl a közös munkára. Így tudtuk
a szerzők álomszereposztását összekapcsolni azzal, hogy szerény kereteink között segíteni is tudtunk:
a karanténhelyzetben talán nem elhanyagolható izgalmas szakmai feladaton túl sok esetben anyagilag is.
– A tapasztalat szerint a darabok felolvasó-színházi premierjeiből nem hiányzik a teatralitás, vannak díszletjelzések, a ruha is jelmezszerű, és a példányon kívül egy-egy kelléket is kézbe vesznek a színészek. Most is várható valami ilyesmi – akár csak a geg szintjén –, vagy inkább egy klasszikus olvasópróbához vagy szövegösszemondáshoz áll közelebb a megvalósítás?
– Fontos elmondani, hogy a most online elérhető felvételek mind fejlesztés alatt álló szövegek munkaverziói. Ennek a belső használatban „Deszka-fordulónak” hívott állomásnak a legfontosabb tétje és hozadéka egyben, hogy
a szerzők és szövegeik először találkoznak színészekkel,
és módjuk nyílik a szerzőknek – akik több vagy kevesebb színházi gyakorlattal rendelkeznek – visszajelzéseket, kérdéseket kapni, adott esetben alakítani a szövegen, illetve a maguk számára is kérdéses, problematikus részeket megvizsgálni ezen a próbahelyzeten keresztül. A felvételeket csupán kétszer két óra online próba előzte meg. A cél tehát nem egy online előadás előkészítése volt, hanem inkább a munkafolyamat bemutatása. Ezt segíti a szerzők és mentorok közti beszélgetések publikálása is, ahol a darabokról, a munkafolyamatról is szó esik.
A felolvasó-színházi megvalósítás, amiről kérdezel, a következő állomás, ami való igaz, normál helyzetben körülbelül most lenne esedékes. Ez most úgy látjuk augusztusra tolódik, de dolgozunk rajta, hogy valós színházi körülmények között, nézők előtt jöhessenek létre a produkciók. Amiket viszont, reagálva a helyzetre, igyekszünk majd online is elérhetővé tenni azok számára, akik nem tudnak vagy nem szívesen mennek még színházi közegbe.
– A Nyílt Fórum kötet mikor jelenik meg, és elképzelhető-e, hogy a virtuális után valóságosan is bemutatjátok ezeket a szövegeket?
– A kötet megjelenését praktikus megfontolások irányítják. Egyrészt, a felolvasó-színházi változat után mindig szoktunk adni némi időt a szerzőknek, hogy annak tapasztalatát is beépíthessék a megjelenésre szánt szövegbe. Aztán praktikus folyamatok jönnek: szerkesztés, tördelés, nyomda. A várhatóan augusztusra tolódó felolvasó-színházi előadások miatt a szokásos szeptemberi megjelenés nem lesz tartható, de igyekszünk még ősszel, tél elején megjelentetni a kötetet és egy kötetbemutató eseményen megismertetni az érdeklődőkkel. Azt már most elárulhatom, hogy az előző két évhez hasonlóan
e-book formátumban is megjelenik a kötet, és a dramaturg.hu oldalon is elérhető lesz.
Azt pedig nagyon reméljük, hogy csakúgy, mint több eddigi Nyílt Fórumos darabot az elmúlt években, a színházak vagy független társulások felfedezik és műsorra tűzik ezeket a műveket is. Hiszen ez a végső cél: kerüljön sok kortárs darab a színházakba.
