Papageno Radio
- hirdetés -
Intermezzo Annalisa Stroppa: „Hiszem, hogy a zene élni segít az embereknek”

Annalisa Stroppa: „Hiszem, hogy a zene élni segít az embereknek”

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

A Margitszigeti nagyszínpadon augusztus 7-én és 9-én (pénteken és vasárnap) mutatják be a vígoperák legkedveltebb darabját, Rossini művét, A sevillai borbélyt Annalisa Stroppa és a Giorgio Caoduro sztárfellépőkkel.

Annalisa Stroppa a világ nagy operaházainak visszatérő vendége. Róma, Berlin, Barcelona, Drezda, Monte-Carlo, Lausanne-ban, Tel Aviv után a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon bújik a számára legkedvesebb és pályáján legfontosabb karakter, Rosina bőrébe augusztus 7-én és 9-én. A sevillai borbély közvetlen, csupa energia sztárjával a próba szünetében beszélgettünk.

– Veronából érkezett Budapestre?

– Nem közvetlenül, de néhány napja valóban a Veronai Arénában énekeltem egy egészen különleges, A zene olasz szíve című koncerten. A nézőtéren a koronavírus-járvány alatt a frontvonalban szolgálatot teljesítő egészségügyi dolgozók ültek. Felemelő volt ott, nekik énekelni Rosina cavatináját.

– Milyen érzés újra fellépni, élőben, énekes és muzsikus kollégákkal, valódi nézőknek énekelni?

– Olyan, mintha újra élnék. Számomra a zene, az éneklés nem munka.

Ez az életem, ez jelent számomra mindent.

Hiszem, hogy a zene élni segít az embereknek, a zenének lelket gyógyító ereje van, így a legnehezebb időkben különösen nagy szükség van rá. Nagyon fontos, hogy adjunk egymásnak, hogy ne csak a gondolatainkat, de az érzelmeinket is megosszuk egymással. Rendkívül boldog és hálás vagyok ezért a két estéért, hogy Budapesten egy teljes, igazi előadásban, díszletben, jelmezben, a kollégákkal valódi interakcióban énekelhetem el karrierem 53. és 54. Rosináját. Voltak már koncertjeim a járványintézkedések feloldása óta, sőt májusban, a német operaházak közül először megnyíló wiesbadeniben már énekeltem egy rövidített, a szociális távolságtartás szabályaival megtartott Carmen-előadásban.

Biztosan furcsán hangzik, de számomra egyáltalán nem volt felszabadító az a fajta újrakezdés.

Nem is a pleximaszk nehezítette meg a dolgunkat, amit viselnünk kellett, hanem lelkileg volt nehéz azt feldolgozni, hogy nem érhetünk egymáshoz, a távolságtól pedig az energia is másképp áramlik. Úgyhogy hiába mondhatom el nem kevés büszkeséggel, hogy én voltam az első olasz énekes, aki Németországban a karantén után fellépett, sokkal fontosabb számomra a következő két budapesti este.

Annalisa Stroppa – forrás: Annalisa Stroppa Facebook-oldala

– Már volt egy zenei próbája. Könnyen megtalálták a közös hangot az énekes és a muzsikus kollégákkal?

– Nagyon, hiszen mindannyian kiválóan képzettek, összeszokottan dolgoznak és hamar befogadtak. Ráadásul ahogy beléptem az épületbe, ahol a próbaterem van, hirtelen egész furcsa, otthonos érzés lett rajtam úrrá. Megrohantak az emlékek,

felidéződött bennem a 2009-es Operalia verseny, amit Budapesten és Pécsett rendeztek, és a pályámon meghatározó jelentőséggel bírt.

– Épp a színpadról érkezett, most civil ruhában van, de a Facebook-oldalán már megmutatta, milyen Rosina jelmezében.

– Bizony, volt ma már egy jelmezpróbám is! Egészen elképesztő, hogy minden ruha olyan, mintha rám öntötték volna. Mindegyik tökéletes, és nem csupán méretben. Bármelyiket is vettem fel, mindegyikben szinte Sevillában éreztem magam. Szépek és kényelmesek, és ami még fontos – hiszen az opera színház is –, az az, hogy remek játéklehetőséget biztosítanak. A jó jelmez, paróka, smink segít az átlényegülésben, ezekben a kosztümökben, ezzel a fekete kendővel, a lebbenő fehér és csillogó arany szoknyákkal pedig

valóban Rosinának érezhetem magam.

– Bár már járt Budapesten, de higgye el, azóta sokat változott a város. Lesz ideje körbenézni, turistáskodni?

– Péntekig nagyon feszített a tempó, és amikor ennyire rövid a rendelkezésre álló idő, nem tudok hirtelen turista üzemmódba kapcsolni. De bízom abban, hogy az időjárás kegyes lesz hozzánk, nem lesz szükség a szombati esőnapra, és már remélhetőleg felszabadultan tudom újra megtapasztalni Budapest energiáit.

Giorgio Caoduro a bel canto repertoár egyik legkeresettebb baritonjának számít. Hosszan sorolhatnánk a világ nagy operaházait és fesztiváljait, amelyeken visszatérő vendégként énekli Dandinit, Taddeót, Belcorét, Pinget, Enricót, de közeli ismeretséget ápol Rossini és Mozart Figarójával is. A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon A sevillai borbély címszerepében ismerheti meg őt a magyar közönség, abban a karakterben, amely pályája egyik meghatározója, énekelte többek között a Scalában, Palermóban, a párizsi Nemzeti Operában, Toulouse-ban, Lausanne-ban, bemutatkozott vele Dallasban és Sydney-ben is.

– A jobb kezén három ujja is be van kötve. Ennyire veszélyes az operaénekesi pálya?

– Nem, nem munkahelyi balesetről van szó. Még a karantén alatt, otthon, famegmunkálás közben történt.

– Először találkozik a közönséggel a járványhelyzet feloldása óta?

– Koncertfellépéseim már voltak, de ez lesz az első teljes, igazi előadás, amelyben énekelhetek, és

úgy érzem, újra élek, újra kapok levegőt.

A karantén alatt elfoglaltam magam a családommal, a feleségemmel és a két gyermekemmel, természetesen minden nap gyakoroltam, de elveszett voltam, mint akinek a lába alól kihúzták a talajt.

– Budapesten Figaróként debütál. Amikor egy új helyszínre érkezik, mi az első dolog, amit megnéz, amit leellenőriz?

– Konkrét dolgot nem tudok mondani. Az ösztöneimre hagyatkozom, és azt figyelem, milyen érzetet kelt bennem a helyszín, milyen energiákat mozgósít. Itt, Budapesten az első pillanattól nagyon pozitív benyomások értek, nagyon nyitott kollégákkal találkoztam. A sevillai borbélyban vannak bravúrszerepek, de alapvetően egy csapatmunkát igénylő operáról van szó, amit kizárólag jó hangulatban lehet jól próbálni és jól elénekelni. Az a kellemes, barátságos atmoszféra, amit megtapasztaltam, tökéletes alapot biztosít ehhez.

Giorgio Caoduro – forrás: Giorgio Caoduro Facebook-oldala

– Ha már az atmoszférát említi: mennyiben más a szabadtéri előadások és koncertek hangulata az operaházi és koncerttermi estékhez képest?

– A nyári csillagos ég alatt másképp áramlik az energia a színpad és a nézőtér között. A közönség szórakozni szeretne, jól érezni magát, és sokkal lazább, mint ősztől tavaszig, bármilyen fedett helyszínen. Ez a könnyedség és szabadság ránk is átragad, és hirtelen nem lesz élet-halál kérdése a teljesítmény. Felszabadultabbá válik a játék, valahogy nem erőlködik az ember a magas hangokért, de mégis a helyükön vannak.

– Figaro az ön repertoárjának leginkább meghatározó szerepe. Emlékszik az első találkozásra, arra, amikor először hallotta vagy látta az operát?

– Egészen kiskoromtól kezdve nagyon szerettem Figaro áriáját, de hogy pontosan mikor hallottam először… Hát ez a múlt ködébe vész, arra viszont nagyon jól emlékszem, hogy A sevillai borbély volt az első audiokazetta, amit 16 évesen, saját pénzemből megvettem. Egy 1968-as salzburgi produkció felvétele, amit Claudio Abbado vezényelt, és olyanok közreműködtek benne, mint a Figarót éneklő Hermann Prey, Almaviva Fernando Corena volt, Basilio pedig Paolo Montarsolo,és egy ausztrál mezzoszoprán, Malvina Major, akit előtte sosem hallottam. Később aztán egy videokazettáról megnéztem a Jean-Pierre Ponnelle rendezte előadást is.

– Figarót Hamupipőke Dandinije követi a fellépési listáján. Mitől otthonos ennyire az ön számára Rossini világa?

– Nem is tudom. Talán azért, mert elég egyetlen dologra figyelnünk: arra, hogy élvezzük az aznapi előadást. A Rossini-szerepek nagyon kényelmesek, kellemes ezeket énekelni, az előadásmódban pedig azon kívül, hogy jól érezzük magunkat, semmi másra nem kell ügyelni. Ezt a könnyedséget hamar átveszi a közönség, és a világ minden táján rendkívül hálás érte.

Rossini törődött az énekesekkel, nem akarta, hogy megerőltető legyen nekünk, miközben azért nagyon rafináltan írt zenét.

Egyszerűnek hallatszik, de egyáltalán nem könnyű a feladat, cserében viszont minden egyes hangjegye tele van élettel, energiával és eleganciával.

Giorgio Caoduro – forrás: Giorgio Caoduro Facebook-oldala

– Merre utazik Budapestről, milyen fellépések állnak ön előtt a nyáron?

– Liszt Requiemjét fogom énekelni és néhány szólókoncertem lesz. Hogy utána mi következik, mit tartogat az ősz, mi valósul meg a naptárba beírtakból… Csak reménykedem, hogy minél több.

– Az asztalosmunkát félreteszi?

– Nem teljesen, de az biztos, hogy sokkal óvatosabban fogok a fával dolgozni!

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
X
X