Greta Louisa Gustafsson 1905. szeptember 18-án született Stockholm szegénynegyedében. Iskoláit 13 évesen, apja elvesztése után abbahagyta, ezután a vendégeket szappanozta egy fodrászatban, majd masamód és ruhamodell lett.
18 évesen vette pártfogásába a legismertebb svéd rendező, Mauritz Stiller, ő változtatta nevét Garbóra, tanítgatta a színi mesterségre, s bár kicsit dundinak találta, 1925-ben magával vitte Hollywoodba, ahol Garbót „kitatarozták”: fogyókúrára ítélték, szemöldökét kitépték, fogsorát kiegyenesítették és új frizurát kapott.
A hallgatag és titokzatos végzet asszonya karakter, amelybe beskatulyázták, valójában nem állt messze igazi énjétől.
Még fénykorában sem adott soha interjút, autogramot, nem válaszolt a rajongói levelekre – de a közönség így is imádta.
Garbo a némafilmekben lett világhírű John Gilbert oldalán. A színész háromszor kérte meg a kezét és háromszor kapott kosarat a következő mondat kíséretében:
„a feleség olyan csúnya szó”.
A hangosfilm megjelenése után sem hanyatlott népszerűsége. A váltást „Garbo beszél” jeligével rendkívüli reklámkampány vezette fel.
Még arra is ügyeltek, hogy első szavai svéd akcentussal hangozzanak el.
Hangosfilmjei közül kiemelkedik a Mata Hari, a Grand Hotel, a Lengyel Menyhért által írott Ninocska és a különös sorsú svéd uralkodónőről készült Krisztina királynő, az Anna Karenina és A kaméliás hölgy. Karrierjét az 1941-ben készült A kétarcú asszony zárta: a vígjáték nagyot bukott, s az elkeseredett Garbo 36 évesen, sikerei csúcsán hátat fordított a filmnek.
Élete hátralevő 50 évét teljes remeteségben töltötte, magányából akkor sem mozdult ki, amikor 1954-ben életművéért Oscar-díjat kapott (korábban négyszer jelölték a kitüntetésre). Időnként képek jelentek meg róla, amint New York utcáin sétál fején kalappal, arcát napszemüveggel elfedve. Számos románca volt, de férjhez soha nem ment.
Magas nyakú, hosszú ujjú pulóvereket – a róla elnevezett garbókat – viselt, ő terjesztette el a lapos sarkú cipőt. Kamaszkora óta dohányzott, a zaj ellen füldugókkal védekezett, alakjára haláláig vigyázott. Szeretett utazni, de csak álnéven; repülőjegyből mindig kettőt vett, nehogy valaki mellé üljön.
(Via Múlt-kor)
