1910. október 7-én született és 1989. április 28-án hunyt el Tabi László. Dolgozott rejtvényújságnál, szerkesztett szatirikus hetilapot, írt kisregényeket, kabaréjeleneteket, szórakoztató színdarabokat. A közérzeti humort művelte, munkáinak jelentős a kortörténeti értéke.
„A rosszkedv avatta páratlan humoristává” – így jellemezte őt Ungvári Tamás, míg László Ferenc a „gunyoros dohogások stílművészé” -nek nevezte Tabi Lászlót, aki az újságírást a rejtvény rovatban kezdte, majd valódi sportújságíróként folytatta a Nemzeti Sportnál.
A Sajtókamarának származása miatt nem nyerhetett felvételt, így újságírói karrierje véget ért, és nem egyszerűen álnéven, de ún. négerként írt szórakoztató regényeket. 1942-ben munkaszolgálatra hívták be. Az ukrán frontra került, a voronyezsi visszavonulást az alábbi, éjfekete humorú írásában dokumentálja:
Bor közelében került munkatáborba, ahonnan egy belgrádi kanyarral tért vissza Budapestre. 1945 és 1976 között a Ludas Matyit szerkesztette, majd főszerkesztette. Írásainak témái többnyire a mindennapos apróságok végeláthatatlan köréből származnak, ezek avatták őt László Ferenc összefoglaltásában „a hétköznapi bosszúságok, a közérzetet romboló általános modortalanság szarkasztikus humorú, egyszersmind ádáz ellenfelévé, a szemre kis ügyek ihletett dalnokává”.
Az OSZMI Színházi adattára összesen 110 előadásban jegyzi szerzőként. Ezek többsége kabaréjelenet, de több egész estés színdarabot is írt. Némely darabjai nem mentesek a kötelező politikai rátétektől, de a szakszerűség, a figura-, helyzet- és dialógusteremtő képesség még ezeken is átüt. Vannak maradandó, a színházak repertoárján azóta is fel-feltűnő vígjátékai, az 1964-ben a Madách Színházban Pécsi Sándorral és Tolnay Klárival bemutatott Most majd elválik vagy a Spanyolul tudni kell, amelyet Sulyok Máriával és Feleki Kamill-lal tűzött műsorra a Vígszínház 1968-ban .
