1915. december 19-én született és 1963. október 10-én halt meg Édith Piaf, az alacsony termetű, rekedt hangú sanzonénekesnő, akinek a filmrendezők ma is imádják a dalait, színdarabok és filmek sora készült róla.
„Edith Piaf zseniális. Utánozhatatlan. Nem volt és nem lesz soha másik Edith Piaf” – írta visszaemlékezésében Jean Cocteau drámaíró, aki a világhírű francia énekesnő csodálója és jóbarátja is volt. A nagy sikereket már igen korán elérő Édith Piafnak nem volt könnyű gyermekkora. Apai nagyanyjánál nőtt fel egy bordélyházban, kisgyermekként három éven át teljesen vak volt. 14 évesen az utcán énekelt, 15 évesen saját szobát bérelt az így keresett pénzből egy párizsi szállodában. 17 évesen született Marcell nevű lánya, akit annyira elhanyagolt, hogy a gyermek meghalt.
Húszévesen, 1935-ben figyelt rá fel Louis Leplée – akit később meggyilkoltak –, egy elegáns kabaré tulajdonosa a Champs-Élysées-n. Tőle kapta a Piaf becenevet is, ami a francia szlengben verebet jelent. Ez illet is rá – ideges természetű, nem több mint 40 kilós fiatal nő volt.
1945-ben, a francia felszabadulás után Franciaországban már mindenki ismeri, külföldön azonban még nem sikeres, és a ma ismert leghíresebb dalai közül sem készült még el egyik sem. A La Vie en rose (Rózsaszín élet) aztán 1946-ban rögtön nemzetközi sikert hoz: az újra megtalált szerelemről szól, amit a háború viszontagságai után nagyon értékelt a közönség. Amerikában kezdetben nem szerették Piafot, mert túlságosan lehangolónak érezték. Aztán egyetlen lelkes kritika mindent megváltoztatott: összesen nyolcszor hívták meg az Ed Sullivan Showba, és egymás után kétszer, 1956-ban és 1957-ben is fellépett a Carnegie Hall-ban.
A korai ’50-es években ért karrierje csúcsára, de, bár esténként 1000 dollárért lépett fel, mégis folyamatos anyagi gondban volt.
Élete nagy szerelmével, Marcel Cerdan világbajnok boxolóval 1948-ban kezdődött afférja. A férfinak akkor már felesége és három gyermeke volt. De nem emiatt ért véget a románc: 1949-ben Cerdan meghalt egy repülőgépbalesetben.
A nagy szerelem és számos szerető után végül Piaf 37 évesen döntött úgy, hogy megházasodik. Marlene Dietrich, német-amerikai színész kísérte az oltárhoz. A házasság nem tartott sokáig, 1957-ben elvált. Közben folyamatosan romlott Piaf egészsége – alkohol- és morfiumfüggő–, éneklés közben többször is volt rá példa, hogy összeesett a színpadon. Az ’50-es évek második felében stockholmi koncertje után májrákot diagnosztizálnak nála.
1962-ben másodszor is megházasodott, egy 27 éves görög származású énekes, Theo Sarapo lett az új férje. Sarapo eredetileg Piaf egyik utolsó pártfogoltja volt, a végső években közösen léptek fel Piaf turnéin. A média akkoriban elég sokat írt arról, hogy Sarapo csak a pénz miatt házasodik össze az egyre gyengülő énekesnővel.
Piaf, a francia sanzon egyik legnagyobb alakja csupán 47 évesen, 1963-ban halt meg. Az utolsó hónapokat végig delíriumban töltötte. A francia riviérán halt meg, de Sarapo a holttestet titokban Párizsba vitte, hogy a halotti bizonyítványról úgy tűnjön, mintha szülővárosában halt volna meg. Párizs érseke Piaf feslett életére hivatkozva megtagadta az egyházi temetést, a gyászmenethez mégis több tízezren csatlakoztak.
(Via Index.hu)
