Szomjas György Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező 1940. november 26-án született és 2021. április 7-én hunyt el Budapesten.
A Piarista Gimnázium után 1960–1964 között a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán tanult. 1964–1968 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, Herskó János osztályába járt. 1969–1974 között a Balázs Béla Stúdió vezetőségének tagja, a szociológiai filmprogam egyik kezdeményezője. Ekkor rövidfilmeket készített, asszisztensként dolgozott. 1995 óta a Magyar Film- és TV-művészek Szövetségének főtitkára. 1999 óta az Európai Filmakadémia tagja.
Filmes munkássága tematikai és műfaji szempontból is igen gazdag. Számos külföldi és hazai díjat nyert, híres filmjei többek között a Kopaszkutya, a Roncsfilm vagy Könnyű testi sértés. Munkáiban a zene kezdetektől hangsúlyos szerepet kapott. „Amikor ezeket a filmeket csináltam, a kultfilm fogalma még nem létezett. Egyszerűen az volt a szándékom, hogy olyan játékfilmeket mutassak be, amelyek beépülnek a magyar kultúrába, ugyanakkor népszerűek, populárisak, már önmagukban a témájuk okán is” – vallotta a rendező a MédiaPiac.com oldalán idén megjelent interjúban.
Számos, a populáris kultúrával és szociológiai témákkal, népzenével és rockzenével foglalkozó dokumentumfilmje készült. A táncházmozgalmat a kezdetektől kísérte, „jelen volt az első hazai beatzenekarok születésénél is, és az egyik legjobb rock and roll táncosnak számított” – írták róla. „Viccesen szólva, a magyar folk- és rockzene élő veteránja vagyok” – nyilatkozta a Magyar Narancsnak egy interjúban. „Amikor a hetvenes évek elején Sebőék elkezdtek népzenét játszani, rögtön melléjük csapódtam, elkísértem őket az első erdélyi útjaikra. Sebő Ferenc írta két betyárfilmem, a Talpuk alatt fütyül a szél és a Rosszemberek zenéjét. A népzenei témájú filmeket a Téka néptánctáborról készített Mulatság című dokumentumfilmmel kezdtük Halmos Bélával 1989-ben.
Hogy milyen a Szomjas György-i filmek világa, így fogalmazta meg maga a rendező: „A saját világlátásomat, a saját ízlésemet valósítottam meg. Ennek fontos része, hogy utálom a pátoszt. A filmjeimben nincsenek hangzatos, nagy szavak, a hétköznapok történéseiből bontom ki a cselekményt”.
„Azt gondolom, az élet arról szól, hogy meg kell ismernünk a múltunkat, a hagyományainkat, majd rájuk kell építenünk a magunkét. Fontos a folytonosság.”
Az utolsó bemutatott munkája egyben első színházi rendezésé is – koncertfilmszínház –, a Betyárjáték, amelyben többek között a Ferenczi György vezette 1ső pesti Rackák zenekarral dolgozott együtt. Élete végén filmet készített a Vujicsics együttesről is.
(Via Magyar Narancs, MédiaPiac.com, Wikipedia, Nemzeti Színház)
