Schubert Éva Kossuth-díjas színésznő, rendező, színészpedagógus, érdemes művész 1931. január 19-én született és 2017. július 11-én hunyt el Budapesten.
Schubert Éva a zugligeti Angolkisasszonyokhoz járt középiskolába. Francia–latin szakos tanárnak készült, de kiválóan beszélt németül, és angolul is megtanult. 1949-ben, arra hivatkozva, hogy apácának tanult mégsem vették fel az egyetemre. Gépírónőként helyezkedett el, társadalmi munkában kultúrfelelős volt. Egy alkalommal, amikor áramszünet volt, felugrott a színpadra, és megnevettette a közönséget. Többen javasolták, hogy jelentkezzen a főiskolára, amit egy ebédszünetben meg is tett. Azonnal felvették.
1955-ben, friss diplomásként a Magyar Néphadsereg Színházához (ma: Vígszínház) szerződött. 1956-tól egy évig a József Attila Színház, 1957-től a Vidám Színpad, 1958-tól 1978-ig a Vígszínház tagja volt. A legnagyobbak között kezdte pályáját, partnere volt Benkő Gyula, Sulyok Mária, Ajtay Andor. 1978-tól tíz évig a Vidám Színpadon játszott, utána szabadúszó lett. 1988-tól a Játékszínhez szerződött. 2004–2005-ben a soproni Petőfi Színházban játszott. A szekszárdi Deutsche Bühne színpadán is vendégszerepelt, 1995-től négy éven át a berlini Theater des Ostens vendégművésze volt.
Minden műfajban sziporkázó szellemességgel oldotta meg szerepeit. Volt Mása (Anton Pavlovics Csehov: Sirály), Maria Josefa (Federico García Lorca: Bernarda háza), Carol (Tennessee Williams: Orfeusz alászáll), Berta (Szomory Dezső: Szabóky Zsigmond Rafael), Montmorency kisasszony (Krúdy Gyula: A vörös postakocsi), Orbánné (Örkény István: Macskajáték). Budapesten az International Buda Stage színpadán évekig játszotta kirobbanó sikerrel Roberto Athayde Margarida asszony című monodrámájának címszerepét.
Úgy vélte, hogy a humor nem tanulható: vagy megvan valakiben, vagy nincs. Az életet mindig humorral szemlélte, és mindig azt tette, amit éppen lehetett. Ha politikai okokból nem kapott elég feladatot a színpadon, németből, franciából, angolból fordított darabokat. A főiskolán kívül elvégezte az ELTE magyar–történelem, esztétika szakát is. A Magyar Rádióban a Könyvről könyvért című műsor szerkesztője, vezetője volt, betéve tudta Arany János és Ady Endre szinte összes versét. Tíz évig tanított énekeseknek színészmesterséget a Zeneakadémián, oktatott Gór Nagy Mária Színitanodájában is. Rendezett operát Esztergomban és a Zeneakadémián, prózát a Játékszínben és Miskolcon, a Piaf, Piaf című drámát, melynek társszerzője volt, a tatabányai Jászai Mari Színházban.
Több mint harminc filmben játszott. A közönség 1955-ben az Egy pikoló világos című vígjátékban ismerte meg. Ezt követte a Csodacsatár, A vőlegény nyolckor érkezik, a Don Juan legutolsó kalandja. A televízióban egyik legemlékezetesebb szerepe az Abigél tanárnője volt, de feltűnt egy televíziós szappanoperában is, emellett sokat szinkronizált. Nemzedékek nőttek fel a Frakk, a macskák réme című rajzfilmsorozaton, amelyben ő volt Lukrécia macska hangja, mint később elárulta, előbb a hangot vették fel, és ennek alapján rajzolták meg a figurákat.
Élete végén csontritkulása miatt kerekesszékbe kényszerült, de lelkileg ekkor is egészségesnek érezte magát. 2017. július 11-én hunyt el Budapesten. Művészi munkásságát 1984-ben érdemes művészi címmel ismerték el, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét 2001-ben, a 39. Magyar Filmszemle életműdíját 2008-ban kapta meg. A Kossuth-díjat 2013-ban vehette át, és ugyanebben az évben Budapest díszpolgára lett.
(Via MTVA Archívum)
