Lukács Ervin Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas karmester, érdemes és kiváló művész, a Magyar Állami Operaház Mesterművésze és örökös tagja 1928. augusztus 9-én született és 2011. február 18-án hunyt el Budapesten.
Lukács Ervin Budapesten született 1928. augusztus 9-én. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Somogyi László tanítványaként 1956-ban szerzett diplomát. 1957-től a Magyar Állami Operaház karmestere, 1987 és 90 között fő-zeneigazgatója. 1991-94 között a Magyar Állami Hangversenyzenekar zeneigazgatója. 1982-től a Zeneakadémia Karmesterképző Tanszakának tanára volt.
„Meddő kísérlet lenne ünnepelt karnagyunk útját végigjárnom e néhány sorban. Nagy és jelentős versenyeket nyert, tanult még külföldön (Ferraránál), a koncertek után az operai tevékenykedést is elkezdte Miskolcon, majd a Magyar Állami Operaházban, ahol elsősorban Ferencsik János életművének lett (nem utánzója, hanem) természetes, magától értetődő folytatója.
Mozartot, Verdit, Puccinit, Muszorgszkijt emelném ki, s a zenekari hangversenyeken ismét Mozart, Haydn, Beethoven, Schumann, Brahms, Bartók és természetesen Kodály szimfonikus, vokális és versenyműveit. Sikert sikerre halmozott.
Az új műveket is fáradhatatlan odaadással tanulta és mutatta be. Önző módon csak egyet említenék meg. C’est la guerre című operám negyvenkét évvel ezelőtt (!) az Ő vezényletével került először a közönség elé a Magyar Rádióban. Számtalan vezénylés, pozíció, kitüntetés kíséri és formálja pályáját itthon és külföldön; s évtizedekig tanította az egyre felnövekvő generációkat a Zeneakadémián, ahol a „rettegett” Somogyi László módszerét fejlesztette tovább, ahol saját temperamentuma, ízlése és minden műfajban való jártassága szerint alakította ki azt a „Lukács-iskolát”, amely az utóbbi évtizedekben egyedülálló sikereket hozott a mai fiataloknak. A Magyar Televízió Karmesterversenyein a legszélesebb közönség is tanúja lehetett páratlan pedagógiai tehetsége sugárzásának, tanítványai hibátlan felkészültségének, s annak az örömnek, hogy az immár idősebb és egészen fiatal karmesterek úgy követik Lukács Ervin értékrendjét, ahogyan ő szegődött nyomába annak idején Ferencsik és Somogyi európai hagyományőrzésének. Nekem – és úgy vélem, nekünk – ez megnyugtató és boldogító érzés” – írta Petrovics Emil a karmester 75. születésnapján.
Nemzetközi karrierje az 1962-es Római Nemzetközi Karmesterverseny első díjának elnyerésével indult. Rendszeresen dirigált Európa, Ázsia és az Egyesült Államok dalszínházaiban, koncerttermeiben. 1989-től a Japán Filharmonikus Zenekar első állandó vendégkarmestere volt.
1965-ben Liszt Ferenc-díjat, 1973-ban Érdemes, 1984-ben Kiváló Művész kitüntetést kapott. 1994-ben Bartók-Pásztory-díjjal, 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével, 1996-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.
