A Kecskeméti Katona József Színház igazgatóját a magyar kulturális életben vállalt szerepéért tüntették ki. A Kossuth-díj kapcsán Cseke Péter az Indexnek adott interjút, melyben többek közt a járványról és az SZFE-ügyről is beszélt.
– Mit gondol, mi lesz a szerepe a színháznak egy ilyen rendhagyó év után? Ha végre újraindul az élet, inkább a szórakoztatás irányába kell elvinni az előadásokat, vagy az embereket ért esetleges traumákat feldolgozó darabok felé kell nyúlni?
– Biztos vagyok benne, hogy mindkettőre figyelni kell. Ráadásul egy vidéki színház, esetünkben a Kecskeméti Nemzeti Színház, úgynevezett népszínházi vonulatot visz, vagyis kortárs drámától a musicalig, balettelőadástól a beavató színházig, több műfaj jelenik meg a repertoárunkban. Bízom benne, hogy sokan szomjazzák azokat az előadásainkat, amelyekben ilyen kérdéseket teszünk fel: hogyan, miként tovább, mi az élet értelme, célja. De ezenkívül a nevettetés és a szórakoztatás is fontos, persze a legmagasabb szinten.
– Az elmúlt egy évben nem csak a vírus rázta meg a magyar színházi szakmát. Hónapokon keresztül tartott a tüntetés a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, a blokádnak csak a járványhelyzet vetett véget. A szakma egyre inkább kettéválik. Mint színházigazgató hogyan látja, mit lehet tenni azért, hogy közeledjenek az álláspontok, hogy közelebb kerüljön egymáshoz a két oldal?
– Ez jó nehéz kérdés. Magyarország nem nagy ország. A művészeti életben, az alkotókat tekintve, mindenki ismer mindenkit. Ha a politika nem avatkozna bele, remekül meglenne a magyar színházi élet. Többször bebizonyosodott, hogy tudunk közösen gondolkodni, alkotni. De abban a pillanatban, amikor valaki ásót hoz, és tovább mélyíti az árkot, a felek egyre távolabb kerülnek egymástól. Jó lenne, ha lecsillapodna ez a gerjesztett hangulat, és hagynák a színházat élni, létezni. Soha, egyik alkotómtól sem kérdeztem, hogy hová teszi az ikszet, mert csak az érdekel, hogy milyen művész. Csodálatos hivatás a miénk, a szakmánk már több mint 2500 éves, bízom benne, hogy ezután is minimum ennyi év vár rá.
A teljes beszélgetés ide kattintva olvasható.
Cseke Péter színművész, rendező Magyarország számára kivételesen értékes, több mint négy évtizedes művészi pályafutása, a szakma és a közönség körében is méltán sikeres színészi, valamint a magyar színházművészetet sokoldalúan, magas színvonalon szolgáló, keresztény szellemiségű művészetpedagógiai és színházvezetői munkája elismeréseként kapta a Kossuth-díjat.
Cseke Péter 1953. október 3-án született Nagyváradon. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1976-ban diplomázott, majd a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. 1981 és 1990 között a Madách Színház, 1990-ben és 1991-ben a budapesti Nemzeti Színház tagja. 1991 és 2008 között szabadfoglalkozású volt. 2008 óta a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház igazgatója.
1994 és 1997 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem, 2001 és 2005 között a Magyar Táncművészeti Főiskolán tanára volt. 2012-ben DLA fokozatot szerzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 2016-ban a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának adjunktusa, 2017-től egyetemi docens.
Pályafutása kezdetén főleg fiatal hősöket, később karakterszerepeket alakított mind prózai, mind zenés-táncos darabokban. Számos játék- és tévéfilmben láthattuk, emellett sokszor szinkronizál is. Több mint 40 darabot rendezett.
1990-ben Jászai Mari-, 2014-ben Nádasdy Kálmán-díjat kapott. 2018-ban a Magyar Teátrumi Társaság (MTT) alelnökének választották. 2019 óta a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja. 2020-ban érdemes művész lett.
2006-ban jelent meg az édesapjával, Cseke Sándorral közösen írt Színpadon a két Cseke című életrajzi kötete.
