Az idén 18. alkalommal megrendezett Nemzetközi Fryderyk Chopin Zongoraverseny válogató fordulós YouTube-videóinak nagy része nem sokkal a közvetítés után már több százezres megtekintésnél jár. Más hasonlóan rangos versenyeken a döntős felvételek is csak évek alatt jutnak idáig. Mi lehet az oka a példátlan népszerűségnek?
Chopin zenéje tapasztalatom szerint minden más zeneszerzőénél erősebb kompatibilitást mutat a popkultúrával. A Chopin-feeling mintha különösen érzékeny helyet érintene meg az emberben, akár zeneértő a hallgató, akár nem. Az is tény, hogy Roman Polański 2002-es filmje, A zongorista a chopinfília új hullámát indította el. A verseny videóinak nézői közé tehát nagyszámú laikus érdeklődőt is odaképzelek, akik bizony nem kötöttek volna ki itt, ha nem Chopin lenne az alapanyag.
Vegyük figyelemb, hogy néhány versenyző már a verseny előttről óriási rajongótáborral rendelkezik. Hayato Sumino (alias Cateen) például igazi YouTube-sztár, akinek videói rendre többmilliós nézettséget produkálnak. Japánban szintén nagyon népszerű Aimi Kobayashi, aki néhány más indulóhoz hasonlóan ugyanezen a versenyen 2015-ben már döntős volt. Rajtuk kívül még számos kedvencet fellelhetünk, főleg, ha visszajátsszuk a videókhoz tartozó élő chatet.
A szervezés modern, professzionális és talpraesett. Az utólag is elérhető élő közvetítés ma már alapelvárás, de ezen kívül az eseménynek saját mobilalkalmazása is van, amely „Chopin Competition 2020” néven tölthető le a főbb mobilplatformokra. Az élő chatben kapcsolatot tartó referensek is példaértékű türelem és humorérzék mellett álltak rendelkezésre a felmerülő kérdések azonnali megválaszolásában, illetve élelmesen reagáltak, amikor a legismertebb sztárfellépők okán megugrott a nézettség (ekkorra időzítve a csatornafeliratkozás, a mobilalkalmazás és egyéb extrák reklámozását).
A válogató fordulókon 150 zongoristát hallgattak meg, akik közül 78 jutott tovább az elődöntők első fordulójába. Kilenc jelentkezőnek korábbi versenyeredményeire való tekintettel nem kellett részt vennie a válogatáson, automatikusan bekerülnek az elődöntőbe. A távol-keletiek nagy többségben vesznek részt a megmérettetésben. A legnagyobb számban Kína képviselteti magát, az első fordulóba jutott 87 zongorista közül 22 kínai. A rendező Lengyelország 16 fővel van jelen. Magyarországot egyetlenként Vida Mónika Ruth képviselte, aki sajnos nem jutott tovább. A kvalifikációt és a válogatást külön-külön előzsűri végezte. A fő zsűri majd az októberi fordulók során kezdi meg működését, olyan közismert személyiségek részvételével, mint például az egykori győztes Marta Argerich vagy Janusz Olejniczak (aki mellesleg az említett Polański-filmben Adrien Broody kézdublőre volt). A döntő nyertese 40 000 eurót vihet majd haza.
A válogató fordulók július 12. és 23. között zajlottak. A vírushelyzetre való tekintettel a terembe csökkentett létszámú közönség ülhetett be. A versenyzőknek negatív COVID-teszteredménnyel kellett rendelkezniük a fellépéshez. Minden fellépő maga választhatott a két biztosított hangversenyzongora, egy Yamaha CFX és egy Steinway D-modell közül, illetve többféle ülőalkalmatosság is elérhető volt. Minden versenyző 6 művet játszott (két etűd, két mazurka, egy noktürn és egy hosszabb lélegzetű darab). A legtöbbször elhangzott mű az f-moll ballada volt, melyet összesen 45-ször adtak elő.
A verseny szelleme egy sajátos ízlést is magába foglal, melyet a zsűri döntéseiben éppúgy érezhetünk, mint az olyan hozzászólásokban, melyek szerint egy-egy versenyző nagyon jó zongorista, de nem erre a versenyre való. Nehéz lenne pontosan szavakba önteni, hogy miben is áll ez az ízlés, de nyilvánvalóan visszautasítja a látványos vagy éppen rutinos virtuozitást valamint a kockázatos spontaneitást, míg előnyben részesíti a szép kisformákat, a szólam- és dallamvezetést. Ez az ízlés ejtette ki Yukine Kuroki japán és Marcel Tadokoro francia versenyzőt és míg az utóbbi bravúros és jó egyensúlyú játékát bizonyos éretlenségek valóban alaposan beárnyékolták, az előbbi tovább nem jutását teljes tiltakozással fogadom, kárpótlásul pedig ajánlom mindenki figyelmébe Kuroki nevét és játékát.
Aki viszont ennek az ízlésnek az atmoszférájában és az én egyéni ízlésvilágomban egyaránt magabiztosan megél, az a lengyel Tomasz Marut. A kiforrott technikájú lengyel zongorista jól felépített interpretációit megérdemelten követte a jelenlévő közönség szokatlanul nagy ovációja.
Végül ejtenék néhány szót a magyar indulóról, s rögtön meg is jegyezném, hogy a zsűri vélhetően egészen más okok miatt nem juttatta tovább, mint amelyek az én kritikai észrevételeim. Az Op. 48 No. 1-es c-moll noktürn tisztességesen, bár túlzottan óvatosan indult, helyenként következetlen dinamikával; viszont a jól adagolt fokozás megfelelően készítette elő a szenvedélyes doppio morimento szakaszt, melynél az előadás alaposan beindult, és a mű további része már magával ragadott. A bravúrosan sebes tempóval vett Op. 10 No. 4-es cisz-moll etűdön érződött a részletek alapos kidolgozottsága, valami mégis nagyon hiányzott. A nagy sebesség öncélúnak hatott, mivel a hozzátartozó koncepció nem volt sem tüzes, sem viharos, sokkal inkább egy harapósabb capriccio. A hírhedt Op. 10 No. 2-es a-moll etűdbe kvázi attaca kezdett bele. A gyors tempó itt sem volt kifizetődő, a sok ügyes részlet ellenére a darab szétesett. Merész dolog volt bevállalni, az egész válogató alatt nem sokan választották ezt a rendkívül kényes és nehéz darabot. A
két mazurka (Op. 59 No. 1 és No. 2) kellemesre, de kicsit jellegtelenre sikerült, és különösebb tánckaraktere sem volt. A No. 1-es darab 56. ütemétől megjelenő lefutó triolák és nyolcadok finom megoldása az emlékezetesebb pillanatok közé tartozik. Az első öt mű előadása még csak kérdés volt, melyre a hosszú darabtól, az f-moll balladától vártam a választ. És bizony itt jöttek elő az igazi gyengeségek, elsősorban a kezdettől túlzott tempó, mely a mélyebb tartalmak fölött észrevétlenül siklott át. Hiába az olykor szépen kidolgozott részletek, nem éreztem a koncepciót. Egyébként a számomra legszimpatikusabb f-moll ballada néhány nappal korábban Asakai Iwai kezei alatt szólalt meg. Még ha itteni szereplése nem is hozta meg a várt sikert, Vida Mónika Ruth a hazai zongoristapaletta ígéretes színfoltja, sokat várok a jövőbeli pályafutásától. Elismerésre méltó, hogy család és kisgyermekek mellett is ilyen helytállással vállalta a versenyzést.
A cikksorozat folytatódik, legkésőbb októberben, az első fordulóról szóló tudósítással. Addig is ajánlom böngészésre a Chopin Intézet YouTube-csatornáját.
