• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Capriccio
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így készül: Lót – Szodomában kövérebb a fű
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Capriccio
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Intermezzo Zene Címlap

Semmi jóra nem számíthatnak az afgán muzsikusok a tálibok bejövetelével

Szerző: Csabai Máté2021. augusztus 23.
Facebook Twitter E-mail
Zohra Együttes - forrás: Pohoda Festival
Zohra Együttes - forrás: YouTube

Afganisztán első számú zenei iskolája valódi csoda volt a balsors által tépett országban, de a tálib hatalomátvétellel tíz év munkája veszhet kárba. És nem csupán ennyi: emberéletek vannak veszélyben. Számíthatunk-e bármi jóra azoktól, akik húsz éve csonkítással büntették a muzsikusokat?

Hosszan lehetne sorolni, mi vezetett odáig, hogy augusztus 15-én, két évtized után ismét a szélsőséges, vallási fundamentalista csoport, a tálibok uralják Afganisztánt, de mindennél többet mondanak a napokban az országban készült képsorok, amelyeken afgánok ezrei próbálják elhagyni a fővárost, Kabult amerikai és nyugati szövetséges repülőgépeken.

Afganisztán katonai megszállása 2001-ben, a szeptember 11-i merénylet után kezdődött, de ez a húsz év nem volt elég ahhoz, hogy a törzsi alapokon nyugvó, mesterségesen egyben tartott országban modern polgári vezetés alakuljon ki: a kormány pillanatok alatt kapitulált. Néhány kisebb terület kivételével a Talibán az amerikaiakat is meglepve, rendkívül gyorsan hajtotta uralma alá az országot.

A tálibok 1996 és 2001 között az iszlám saría szerint irányították az országot, és habár a mostaniak megígérték, hogy nem térnek vissza azokhoz a kegyetlen módszerekhez, amiket akkor alkalmaztak – kínzás, erőszakos vallatás, csonkolás, kövezés, fejvétel, a nők bántalmazása –, jó okunk van rá, hogy ne higgyünk az ígéretnek.

Hogy mit jelent a fundamentalisták visszatérő vallásdiktatúrája, azt jól mutatja az Afgán Nemzeti Zenei Intézet (Afghanistan National Institute of Music, ANIM) példája, amely az utóbbi évtizedben a kulturális és társadalmi felemelkedés egyik legszebb példája volt, most viszont – éppen ezért – rögtön bezárni kényszerül.

„Amikor legutóbb a Talibán uralta az országunkat, a lányok nem járhattak iskolába. A nők csak burkában hagyhatták el otthonukat” – írja Dr. Ahmad Sarmast, az intézet alapító igazgatója a Wall Street Journal hasábjain megjelent vendégcikkében. – „A zenét, amely nemzeti identitásunk és emberi méltóságunk elemi része, betiltották.”

A ’96 és 2001 közötti időszakban az afgán zenészeket némaságra ítélte a tálib uralom. A zeneoktatást megszüntették, a hangszereket elkobozták és megsemmisítették, a magnókazettákat széttörték. Megszokott látvány volt a fákon csüngő mágnesszalagok vagy a pozdorjává zúzott rubabok képe. Azt, akit hangszerjátékon kaptak, a kezét vették, aki zenét hallgatott, megkorbácsolták, bebörtönözték. A fundamentalisták minden szellemi intézményre ellenségként tekintettek.

Aztán 2001-ben az amerikai hadsereg megszállta az országot, eltávolították a hatalomból a tálibokat, és az ENSZ támogatásával kormány alakult. 2006-ban visszatérhetett az országba Ahmad Sarmast, aki a kilencvenes évek óta száműzetésben élt – etnomuzikológusként Moszkvában tanult, majd Melbourne-ben, Ausztráliában kapott menekültstátuszt –, és 2010-ben, az afgán kormány és nemzetközi szervezetek támogatásával megalapította azt a zenei intézetet, amelynek célkitűzése volt, hogy „újra felépítse a minőségi zeneoktatást.”

Az ANIM legfőbb vonzerejét az adta, hogy az ősi afgán kultúra megőrzését 21. századi értékek mentén képzelte el. Nem öngyarmatosításról volt szó, nem a nyugati klasszikus zenére oktatták a növendékeket, hanem tradicionális stílusokra és hangszerekre. Afganisztán zenéje ugyanis rendkívül színes. Nyugatról a perzsa zene és költészet, keletről pedig a hindusztáni klasszikus zene hagyott nyomot rajta, hangszereik között éppúgy megtalálhatók a tablafélék, mint a hosszúnyakú lantok. Legfőbb nemzeti instrumentumuk, a rubab egy lantféle, amit ők a „hangszerek oroszlánjának” neveznek, és ma már elektronikus és pop műfajokban is használják.

A Zohra egyik fellépéséről készült videó

Az 21. századiság pedig azt jelentette, hogy az ANIM falain belül fiúk és lányok együtt tanultak (utóbbiak számára az arc eltakarása opcionális volt), az intézmény női növendékeiből együttes alapult Zohra néven, az arra érdemesek – tartozzanak bármelyik nemhez – karmesteri feladatokat vállalhattak. Sok növendéknek az életét mentette meg a zene, mert az utcáról vagy árvaházakból került az iskolába. Volt, aki pár hónappal azután, hogy rágógumit árult Kabul utcáin, egy New York-i színpadon Csajkovszkij zenéjét játszotta a többiekkel. Az ANIM muzsikusai ugyanis számos turnét tettek szerte a világban, felléptek Európában, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban is, többek között a davosi Világgazdasági Fórumon, a Kennedy Centerben és a Carnegie Hallban. Az Afgán Zenei Intézet valódi sikertörténet volt: „Egy látogató Afganisztán legvidámabb helyének nevezte” – írta az igazgató, aki 2018-ban a rangos Polar-díjat is átvette. „Számomra a sikert az afgán lányok és fiúk széles mosolya jelezte, akik büszkén meséltek a sikereikről. Soha nem éreztem magam olyan büszkének, mint amikor egy fiatal csellista eredményesen vizsgázott, vagy egy pici fiú első dalát játszotta el rubabon.”

A Polar-díj kapcsán készült portréfilm

Most, húsz évvel később az afgán zenészek újra attól tartanak, hogy a rubab húrjai elnémulnak – nem ok nélkül. Miközben a tálib fegyveresek házról házra járnak Kabulban és más, nagyobb városokban, konspiránsok, újságírók, az előző rendszer emberei után kutatva, sokan elássák a hangszereiket, hogy később majd visszatérhessenek értük. Az Afgán Nemzeti Zenei Intézet egyelőre bezárt, honlapjukon adományokat gyűjtenek, hogy tanulóikat, tanáraikat és hangszereiket biztonságba tudják helyezni. „Soha nem tudjuk már feladni a zenét és az életünket” – írja Sarmast, aki nem derűlátó. Az utóbbi években sok afgán muzsikus kapott életveszélyes fenyegetéseket, sokakat elraboltak, megöltek. 2014-ben egy iskolai műsor vált robbantásos merénylet célpontjává.

Sarmast elkötelezte magát amellett, hogy megvédje iskoláját a táliboktól. Szerinte a zene nem csak szórakozás, és nem is pusztán művészet, hanem „egy hatalmas erő, amely meggyógyíthatja a háborúktól sújtott afgán népet.” Hogy képes-e az Afgán Nemzeti Zenei Intézet megmaradni, azzal kapcsolatban borús kilátásaink lehetnek.

(Via NY Times, NPR, WSJ)

zene politika menekült afgán konfliktus tálib
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésTörőcsik Mariról is megemlékeznek az idei MITEM színházi fesztiválon
Következő bejegyzés A zene fontosabb vagy a szöveg?

Ajánlott Bejegyzések

Mozart Planet

Juliane Banse: „Schubert meghatározó része kell legyen minden énekes életének”

2023. január 27.5 perc olvasás
Intermezzo

Elhunyt Georges Banu színháztudós

2023. január 27.1 perc olvasás
Passion for Perfection, Fitzwilliam Museum - forrás: EXHIBITION ON SCREEN / David Bickerstaff
Intermezzo

Degas – A tökéletesség nyomában

2023. január 27.2 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Mentorok - forrás: Déryné Program Színház mindenkinek

„Meglepő volt, milyen sokan akarnak drámát írni Magyarországon!”

Szent István Filharmonikusokat Záborszky Kálmán vezényli - forrás: Szent István Filharmonikusok Promóció

Petőfi, Kacsóh Pongrác és Lajtha László előtt tiszteleg a Szent István Filharmonikusok koncertje

Keller András - fotó: Emmer László Promóció

Hallgassunk Schubertet! – Tematikus nappal kezdi az évet a Concerto Budapest

Promóció

Sok hűhó semmiért – A BDZ-műhely újabb összművészeti produkciója

Balog József - fotó: Csendes Krisztina Promóció

Lemezbemutató koncertet ad Balog József a Zeneakadémián

Olli Mustonen - fotó: Outi-TÂrmñlñ Promóció

A szívbetegséggel élő gyermekekért koncertezik a PFZ 

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.