Németország legnagyobb jelmezkölcsönző cége, a Theaterkunst már tavaly készült a magyarországi nyitásra, a koronavírus-járvány miatt azonban ez 2021-re csúszott. A Paulay Ede utcai üzletnek köszönhetően mostantól a hazai díszlet- és jelmeztervezők is könnyebben hozzáférnek ahhoz a több mint tízmillió ruhából, cípőből, kiegészítőből álló kollekcióhoz, amely a cég berlini központjában rendelkezésre áll. Korábban Meryl Streep, Jeremy Irons, Brad Pitt vagy Anya Taylor-Joy filmjeihez is kerestek már ruhát ebből a készletből.
A cég 1907-ben nyitotta első kosztümházát a berlini Oranienburger Straße-n, a német főváros nagy színházai színdarabokhoz, operákhoz, kabarékhoz kölcsönöztek innen öltözékeket. A múlt század 20-as, 30-as éveiben, a filmgyártás hőskorában a Theaterkunst a nemzetközi piacon is megjelent – az 1930-ban bemutatott A kék angyal című német filmben Marlene Dietrich viselte ruháit, a Ben Hur (1959) című monumentális alkotás főszereplői pedig korábban Amerikából hajóztak Európába páncél- és köpenypróbára. A cég New Yorkban, Amsterdamban, Londonban, Koppenhágában és Stockholmban is irodát nyitott.
1936-ban aztán Hermann J. Kaufmann alapító tulajdonosnak politikai nyomásra el kell adnia vállalatait. A
második világháború alatt a Theaterkunst gyűjteménye súlyosan megrongálódott, rengeteg ruha ment tönkre, és csak a háború után sikerült újra összeállítani a készletet.
A társaság ezután két részre szakadt, Nyugat- illetve Kelet-Berlinben működött tovább. 1952-ben az új német filmfellegvárban, Münchenben hoztak létre újabb lerakatot. Egy évvel később a kelet-berlini VEB Theaterkunst bezárt. A következő évtizedekben a gyűjtemény folyamatosan bővült, és olyan produkciókat szolgált ki, mint például A híd (The Bridge – 1959), A tengeralattjáró (Das Boot – 1981), vagy a Berlin, Alexanderplatz című német televíziós sorozat (1980).
A 90-es években a cég egyebek mellett a Meryl Streep, Jeremy Irons, Glenn Close, Winona Ryder és Antonio Banderas főszereplésével forgatott A kísértetház (The House of the Spirits – 1993) vagy a Ryan közlegény megmentése (Saving Private Ryan – 1998) című Oscar-díjas mozi forgatásához biztosított jelmezeket. A 2000-es, 2010-es években a Theaterkunst kellékeit, öltözékeit használták például Quentin Tarantino Becstelen brigantik (Inglorious Bastards – 2009) című filmjében, amelynek egyik főszereplője Brad Pitt volt. Később rendeltek a cégtől jelmezeket a Homeland-sorozathoz (2011), a Grand Budapest Hotelhez (2014), illetve a Berlin Station (2017) vagy a nemrég hatalmas sikert arató Vezércsel (The Queen’s Gambit – 2020) című szériához is – utóbbiban egy sakkozónőt alakít Anya Taylor-Joy.
A cég jelmezei felbukkannak a filmeken kívül televíziós produkciókban, reklámokban, fotózásokon, különböző eseményeken vagy zenei videókban, választott innen öltözéket például klippjeihez a Rammstein vagy Peter Fox is. A cég századik születésnapja alkalmából 2007-ben egy kiállítás is nyílt a Deutsche Kinemathek-Museum für Film und Fernsehen-ben, ahol eredeti jelmezeket, fotókat, terveket, rajzokat is bemutattak.
A Theaterkunst több mint 10 millió jelmezből, cipőből és kiegészítőből álló gyűjteményével bármilyen korszakhoz, stílushoz, divathoz kapcsolódó igényt ki tud elégíteni. A készletet vásárlások, saját gyártás és felújítások útján folyamatosan bővítik. A berlini központban, valamint a Kölnben, Varsóban és most már Budapesten található telephelyeken 25 ember dolgozik, a cég évente 900 produkciót szolgál ki. A tapasztalt, lelkes és szenvedélyes szakemberekből álló csapat felbecsülhetetlen tudást és tapasztalatot egyesít.
A vállalat a tanácsadástól a bérbeadáson át a gyártásig a kosztümökkel kapcsolatos szolgáltatások széles skáláját kínálja ügyfelei részére, az egyedi igényekhez is alkalmazkodva. A tervezőket a válogatásban és a megfelelő látvány kialakításában úgy segítik, hogy igazodjanak a produkciók költségvetéséhez, időt és pénzt takaríthassanak meg, közben pedig megőrizzék a korhű és minőségi megjelenést akár eredeti, akár utángyártott darabok felhasználásával. Mindehhez egy
négyezer kötetes könyvtár szolgál megbízható forrásként, teli jelmeztörténettel, tervezéssel, alapanyagokkal foglalkozó kiadványokkal.
A magyar filmipari boom-ot látva a Theaterkunst úgy vélte: elérkezett az idő, hogy helyi kosztümházat nyisson a még közvetlenebb kiszolgálás érdekében. „A német filmipar Magyarországon igen aktív, ezért úgy döntöttünk, hogy a jelmezeket akkor is biztosítjuk, ha a forgatás nem Németországban zajlik. Már dolgozunk magyar jelmeztervezőkkel is, ez nagy öröm számunkra” – mondja Andrea Peters vezérigazgató.
„Hozzáférésben, szerződésben, szállításban is megkönnyíti a magyar filmesek dolgát egy ilyen budapesti bázis, egy csomó utazást is meg lehet spórolni. Az előkészítés, majd a forgatás alatt még sokat változnak a dolgok, és sokkal egyszerűbb, ha helyben rendelkezésre állnak a ruhadarabok” – véli Juristovszky Sosa jelmeztervező.
„Számomra nagyon fontos egy jelmezkölcsönzőnél a rendezett környezet, a tiszta, jó állapotú kosztümök, az átláthatóság, a korszak, méret, színek szerint rendszerezett ruhák – mindez segíti a munkát, időt nyerek vele. Lényeges a beazonosíthatóság, hogy miután lement a produkció, könnyen megtaláljuk az adott darabokat, és egyszerűen, gyorsan vissza tudjuk küldeni azokat” – hangsúlyozza a szakember. „A legjobb eset az, ha van az adott helyen kialakított próbahelyiség, amelyet egy-egy produkció alatt tudunk használni, így nem kell szállítgatni a jelmezeket, hanem odamehetünk a színészekkel” – teszi hozzá Juristovszky Sosa.
A Theaterkunst budapesti bázisa a VI. kerületben, a Paulay Ede utca 55. szám alatt nyílik bemutatóteremmel, próbateremmel – a varrónővel itt az átalakításhoz szükséges próbát is meg lehet ejteni diszkrét környezetben. „A magyar szakemberek az online showroomban megtalálhatják a megfelelő darabokat, lehetőség van arra is, hogy Németországba utazzanak, itt szállást is kaphatnak apartmanunkban, és emellett Budapesten is lesz jelmezválaszték” – jelzi Andrea Peters vezérigazgató.
Az árakkal kapcsolatban a cégvezető azt mondta: „a költségek nagyban függnek az adott produkciótól, egy történelmi, kosztümös filmnél például jóval többet kell fordítani a jelmezekre, mint a modern alkotások esetében. Különösen igaz ez akkor, ha a jelmeztervező úgy dönt, hogy legyártatja a ruhákat. A jelmezekre költött pénz azonban a film többi költségéhez képest még mindig egész kevésnek számít.”
