Az eddig hízelgőnek gondolt Hans Holbein-festmény valójában figyelmeztetést rejtett a királynak? Negyedik feleségét VIII. Henrik személyesen nem ismerte, követei képtelenek voltak leírást adni a menyasszony, Anna hercegnő arcáról, így a király elküldte udvari festőjét. A házasság megköttetett, majd érvényteleníttetett – Holbein már előre látta a dolgot?
Az angol király 1539-ben harmadik feleségét gyászolta. Jane Seymour (vagy magyarosan Seymour Johanna) gyermekágyi lázban vesztette életét mindössze két héttel azután, hogy világra hozta egyetlen fiú örökösét. Henrik így ismét menyasszonyt keresett magának. A jelöltje pedig Anna klevei hercegnő volt, aki a katolikus államokkal szemben Vilmos bátyja, a nyugati német államok vezetője révén egy protestáns szövetségest biztosított volna Henriknek Európában. A lányt azonban a király nem látta személyesen, követei pedig mindössze azt jelentették az arcáról, hogy Anna magas gallérokat és trükkös csipkéket visel, amelyek megakályozzák őket abban, hogy szemügyre vegyék azt. Emellett leírták, hogy a hercegnő nem tud táncolni, nem beszél angolul és nincs humorérzéke.
Henrik megelégelte a bújócskázást, és a helyszínre küldte udvari festőjét, ifj. Hans Holbeint, akinek – maga is német – lévén testhez állt a feladat. A művész teljesítette is a megbízást, és elkészítette a ma a Louvre-ben látható festményt. A közvélekedés szerint meglehetősen hízelgő portrét készített a hercegnőről, Franny Moyle művészettörténész azonban más véleményen van. Az ifj. Hans Holbein életéről írt The King’s Painter : The Life of Hans Holbein című könyv szerzője szerint a művész egyenesen megpróbálta figyelmeztetni urát a rendelkezésre álló eszközeivel – mondta el a Daily Mail.
„Nem sok szemből készített portrét láthatunk. Szerintem Holbein ezzel azt akarta jelezni, hogy a lányban nincs mélység. Egy kicsit lapos személyiség”
– osztotta meg elméletét a lappal Moyle. „Természetesen a festő nem mondhatta ki nyíltan, hogy jobb lenne nem elvenni a nőt.” A művészettörténész amellett érvel, hogy a képen Holbein azt akarta megmutatni, milyen is a hercegnő a valóságban: a hangulata, a személyisége, a külseje. Nem feltétlenül csúnya, mindössze nem az a típus, aki a festő szerint Henrik kedvére való lenne.
Holbein képén tisztán látszik Anna arca, a haját fejdísz rejti. Az arca nem tükröz érzelmeket, szemeit félig lehunyja, amely kissé álmos kifejezést kölcsönöz az arcának. Ha valóban a figyelmeztetés volt a művész szándéka, akkor az üzenet feltehetően nem ért célba. Vagy túl finomak voltak a jelzései, vagy túl jó szakember volt, és nem tudta nem vonzóra festeni a menyasszonyt. A festmény valószínűleg kedvére lehetett az uralkodónak, mert az esküvőt nem halasztották el.
Anna 1540 január elsején érkezett Angliába, amikor pedig a király végre személyesen is találkozott vele, nem titkolta csalódottságát.
Azzal vádolta a követeit, hogy egy „flandriai kancát” hoztak számára feleségnek. Ebből a megjegyzésből is levonható a tanulság, hogy a festő talán jobban ismerte ura ízlését, mint a tanácsadók.
Mindennek ellenére a 49 éves VIII. Henrik elvette a 24 éves Annát. A nő állítólagos rútsága remek kibúvót szolgáltatott az impotens királynak, amiért csak 4 nap után sikerült elhálniuk a frigyet. Melyet ráadásul 6 hónap után, 1540 júliusában érvényteleníttettek is. A király arra hivatkozva kérte a házasság annullálását, hogy a hercegnőt 1527-ben, 12 évesen eljegyezték Ferenccel, a későbbi I. Ferenc lotaringiai herceggel. A jegyességet aztán 1535-ben felbontották, ez utóbbi tényt azonban Henrik vitatta. Mivel a korban a fel nem bontott jegyességet úgy tekintették, mint egy másik házasságot kizáró tényezőt, sikerrel is hivatkozott erre.
Anna a lehetőségekhez képest meglehetősen jól megúszta a Henrikkel kötött házasságot.
A feljegyzések szerint nem támasztott ellenvetést a házasság érvénytelenítése ellen (ismerve elődje, Boleyn Anna, majd látva utódja, Catherine Howard sorsát, ez nem volt meglepő döntés részéről.) Henrik olyan hálás volt ezért az együttműködő hozzáállásért, hogy neki adta a richmondi palotát és a heveri kastélyt.
Anna a házasság felbontása után is Angliában maradt, és baráti viszonyt ápolt egykori férjével, aki „kedves húgomnak” szólította, és gyakran vendégül látta az udvarnál, ahol rangban közvetlenül a királyné és a hercegkisasszonyok után következett. Anna élt legtovább Henrik hat felesége közül, de nem ő volt a leghosszabb életű. Aragóniai Katalin 1536-ban hunyt el, 50 évesen. Anna mindössze 41 évet élt, 1557-ben halt meg.
Hans Holbein a híres egész alakos kép mellett miniatűr portrét is készített a hercegnőről, majd királynőről. Ezt a londoni Victoria and Albert Museum őrzi. Franny Moyle feltevése szerint a miniatűrökből eggyel többet is festett, mint közismert. Létezik egy 1540-ben készült apró festmény, amely a hivatalos megnevezése szerint „Egy hölgy, feltehetőleg Catherine Howard portréja”. Ez szintén Holbein munkája és a közkeletű vélekedés szerint VIII. Henriknek az Annát követő feleségét, Catherine Howardot ábrázolja. A király 1540 második felében vette nőül az akkor mindössze 19 éves lányt.
Franny Moyle felvetése szerint azonban a kép modellje Anna lehetett és nem a következő asszony. A művészettörténész arra hivatkozik, hogy a híres portrét összevetve az ismeretlen hölgy képével számos egyezést találunk. „Ugyanazt a nőt ábrázolja” – szögezte le Moyle az The Observer kérdésére 2021 májusában. „Mindkét képen ugyanaz az álmatag kifejezés ül az arcán.” Emellett a miniatűrön látható nő túl öreg ahhoz, hogy a házasságkötéskor még tizenéves Catherine legyen.
Holbein későbbi képei mindenesetre hízelgőbbek az asszonyról, mint a házasságkötés előtt készült. Talán a művész megismerve a királynét, felfedezte, hogy a fizikai tulajdonságai mellett számos kedvelhető vonása van. És VIII. Henrikhez hasonlóan ő is megkedvelte az asszonyt a későbbiekben. Ebben az esetben az utóbb készült festményeket egyfajta bocsánatkérésként, jóvátételként is értelmezhetjük Holbein részéről.
