Csűrös Karola érdemes művész címmel kitüntetett színművész 1936. november 6-án született Budapesten, és 85 éves korában, 2021. november 24-én hunyt el.
Csűrös Karola eleinte táncolni tanult, majd 1959-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Még abban az évben a győri Kisfaludy Színházba, a mai Győri Nemzeti Színházhoz szerződött.
1962-től kezdve öt évtizeden keresztül volt a Madách Színház társulatának tagja. 1962 és 1972 között vendégszerepelt a Bartók Gyermekszínházban is. A kezdeti naiva-szubrett szerepkörből hamarosan érett karakterszínésszé vált.
Alakításaira az alapos kidolgozottság jellemző. Több filmben és tévéjátékban is játszott. Különösen ismert a Szomszédok című teleregény Etusaként, illetve az Életképek című sorozatból.
„Hetente négyszer ott ültem a kakasülőn, tagja lettem az operabarát körnek, a művészbejárónál vártuk az énekeseket. Aztán teljesült a vágyam; megnézhettem egy próbát is. Más kiábrándult volna a százas égők, poros díszletek láttán és a jelzésszerűen eldúdolgatott áriarészletektől, én viszont elkápráztatva határoztam el: ide kell bekerülnöm. De tudtam, nincs annyira képzett hangom. Maradt tehát a prózai színház. Kamaszként amúgy is mindig a fal mellett osontam, annak biztos tudatában, hogy mindenki szebb nálam. Megnyugtatott hát, amikor arra gondoltam, hogy a színész minden este más bőrébe bújhat bele.”
Ismertebb alakítása az Úri muri Rozikája, az Ahogy tetszik Céliája. Erőssége a vígjáték, ahol modern leányfigurák sikeres megformálója. A kamera előtt jelentősebb feladathoz a Két emelet boldogságban (1960) mint Szabó Gyula partnere, a Ballada egy lányról (1959) című rövidfilmben pedig táncosként jutott.
1993-ban Erzsébet-díjjal és Déryné-díjjal is kitüntették, 2001-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, 2006-ban pedig az érdemes művész címet.
Csűrös Karola Horváth Ádám televíziós rendező özvegye volt. Férje halála után bezárkózott, depresszióval küzdött. 2020-ban lábtörést szenvedett, majd trombózist kapott, egészsége megromlott. 2021. november 24-én hunyt el budapesti otthonában, a Madách Színház saját halottjának tekintette.
(Via Színház.org)
