1861. december 5-én született az orosz impresszionista festészet egyik meghatározó alakja, Konsztantyin Korovin, akinek kedvenc témája Párizs és az északi tájak voltak. Színházi munkáiban túllépett a díszlettervezésen és a jelmezektől a hirdetésekig mindent maga tervezett egységes látványvilágot teremtve az előadásnak.
A nagyapjának köszönhetően a családnak jól menő kereskedése volt. Édesanyja nemesi családból származott, édesapja pedig egyetemet végzett. Mindketten jól rajzoltak, anyjának pedig a zenéhez is volt érzéke, baráti körükben is akadtak művészek. Az ilyen környezetben nem meglepő, hogy Konsztantyin és testvére, Szergej is festők lettek.
Korovin 1875-ben, 14 évesen követte bátyját a Moszkvai Festészeti és Szobrászati Iskolába, ahol előbb építészetet tanult, majd egy év után inkább festészetre váltott. Az intézményben többek között Vaszilij Perov, Alekszej Szavraszov és Vaszilij Polenov tanítványa volt. 1882-ben átkérte magát a Szentpétervári Akadémiára, az iskola azonban csalódást okozott neki, így három hónap után visszamenekült Moszkvába.
Festészete szempontjából két utazása volt meghatározó jelentőségű: az 1894-es északi útja, ahol barátjával és kollégájával, Szerovval Finnországba, Svédországba és Oroszország északi részébe látogattak el. Az utat Szavva Mamontov orosz gyáros és mecénás finanszírozta, aki ezzel épülő vasútvonalát akarta reklámozni. Korov itt fedezte fel a színek olyan variációit, amelyeket sehol máshol nem látott. Az utazáson készült festmények Mamontov állomásainak falán függtek, majd az 1917-es forradalomban eltűntek, hogy néhány évvel ezelőtt ugyanott felbukkanjanak.
A másik meghatározó élménye az 1885-ös párizsi és spanyol út volt, ahova szintén Mamontov megbízásából utazott. Ezúttal Mihail Vrubel tartott vele.
„Párizs sokkhatásként ért… az impresszionisták… bennük megtaláltam mindent, amiért engem otthon Moszkvában kárhoztattak.”
Velázquez és Goya alkotásai is nagy hatást gyakoroltak rá, ahogy az az 1889-ben készült Az erkélyen című alkotásából is megállapíthatjuk. Korovin 1900-ban a párizsi világkiállításon mutatta be először a festményt és első díjat nyert vele. Emellett az abramcevoi művésztelep hatása érződik a művein az orosz témák ábrázolásában.
Konstantin később is több alkalommal utazott például Norvégiába, de Oroszországon belül is a Kaukázusra vagy Közép-Ázsiába. Az impresszionisták után az Art Nouveau hatása fedezhető fel későbbi munkáin. 1896-ban Nyizsnyij Novgorodban az Összorosz Kiállítás Északi Pavilonjában mutatták be a norvég útján készült festményeket. 1900-ban pedig ő tervezte az Orosz Birodalom Pavilonjának közép-ázsiai részlegét a párizsi világkiállításon. Ezért a munkájáért a francia kormány becsületrenddel tüntette ki.
1885-ben Korovin ismét Mamontov alkalmazásában állt, ezúttal az operaházának tervezett díszletet Giuseppe Verdi Aida, Léo Delibes Lakmé és Georges Bizet Carmen előadásaihoz. 1900-tól a Moszkvai Nagyzínház, vagyis a Bolsoj tervezője lett. 1910-tól a Bolsoj fődíszlettervezői és művészeti tanácsadói posztja mellett a szentpétervári Mariinszkij Színházban is ezeket a feladatokat látta el.
Munkáiban eltávolodott a hagyományos díszletfelfogástól, amely csak a cselekmény helyét volt hivatott jelezni. Korovin díszletei hangulatot is hordoztak magukban, ezzel jelezték a darabban felbukkanó érzelmeket. Színdarabok mellett operákhoz és balettekhez is tervezett díszletet. Hamarosan ez a munka vált megélhetése alapjává.
Korovin újítónak számított a területén. A díszlettervezés helyett valójában művészeti vezetőként működött a projektekben. Ő tervezte a díszleteket, a jelmezeket, a cipőket, sőt, a hirdetéseket is. A jelmezterveinél mindig fontos szempont volt, hogy kényelmes legyen viselni őket és nagy hangsúlyt fektetett a színekre és az anyagokra is.
1905-ben az Akadémia tagjává választották, 1909 és 1913 között pedig a Moszkvai Festészeti és Szobrászati Iskola professzora volt.
Az I. világháború alatt az orosz hadsereg álcázási kérdéseivel foglalkozott konzultánsként és gyakran megfordulta a frontvonalon is. Az októberi forradalom után ismét a színpadi munkáira koncentrált: A valkür és a Siegfried díszletei mellett A diótörőhöz készített színpadképeket 1919-20-ban.
Egyik kedvenc témája Párizs. 1923-ban Párizsba költözött, hogy a szívbetegségét ott kúrálják ki, illetve úgy vélte, hogy ez alkalmasabb hely lesz szintén festő fia számára, aki azonban egy balesetben elvesztette mindkét lábát még gyerekkorában. A francia fővárosban tervben volt egy átfogó kiállítás is Korovin műveiből, amelyeket azonban elloptak, a festő pedig ott maradt nincstelenül. Éveken keresztül gyártotta az Orosz teleket és a Párizsi Boulevard-okat, hogy boldoguljon.
Élete utolsó éveiben Európa, Amerika, Ázsia és Ausztrália legnevesebb színházai számára készített díszlettervezek. Korovin 1939. szeptember 11-én hunyt el Párizsban, a Sainte-Geneviève-des-Bois orosz temetőben helyezték nyugalomra Párizs külvárosában.
Fia, Alekszej Korovin (1897–1950) apja nyomdokain szintén ismert francia-orosz festő volt. 1950-ben önkezével vetett véget az életének.
(via artpoisk.info, musing on art)
