Pályafutásának 50. évfordulóját ünnepli idén Böhm György – a Szépség és a Szörnyeteg és számtalan más sikerdarab rendezőjével az Index készített interjút.
– A Budapesti Operettszínházban rendezett A Szépség és a Szörnyeteg című előadása az ezredik, a Pécsi Nemzeti Színházban futó A padlás pedig túl van a százötvenedik előadásán. Ezek kivételes számok. Ennek mi lehet a titka?
– És sokkal rövidebb idő alatt, mint a többi rekorder előadás! Azonkívül, hogy ezek a darabok a saját műfajukban is remekművek, talán az lehet az én hozzáadott értékem, hogy imádom a színészeket. Amikor létrehozzuk ezeket az előadásokat, nem készülhetnek a színészek ellenében. Nem a darabot hozzuk létre, hanem a színészeket figyelve, belőlük építkezve jön létre az előadás, amit így mindenki a sajátjának érezhet. A résztvevők lelkesek, a bennük lévő lángtól pedig az ezredik előadás ugyanolyan kiváló lesz, mint a premier volt.
Érdekes tapasztalatom volt a Müpában bemutatott Bernarda Alba-musicallel, amelyet hét év után újítottunk fel. Csodás színésznők játszották a darabot, de még így is meglepett, hogy tíz próbával létrejött ugyanaz a hőfokú előadás, mint a hét évvel azelőtti bemutatón. Zeneileg nagyon nehéz darab, de annyira szerették és a sajátjuknak érezték, hogy hiába telt el hét év az utolsó és a mostani előadás között, egyből vissza tudták idézni.
(…)
A Puskás-musicalről
– Ezt én már elengedtem, szeretném múltnak tudni. Egyszerű és szimpla a történet. Édesapám a két világháború között igen jó nevű focista volt. Innét a késztetés, hogy éppen ebben a témában kalandozzak, hiszen a történetnek családi vonatkozása is van. A közvetlen oka pedig az volt, hogy 2016-ban megjelent Kemény Kristófnak, egy tehetséges fiatalembernek egy remek gyerekkönyve Puskás Öcsiről. Erre egy gimnáziumi osztálytársnőm hívta fel a figyelmem. Elolvastam, beszéltem Kristóffal, majd alkotótársaimmal összeraktunk egy darabot. Ám ahhoz, hogy a műből nagyszabású előadás lehessen, producereket, tőkét kellett találni, amihez az alap az elkészült darabunk kiajánlása volt. Sokan hitegettek vagy inkább átvertek a segítség helyett. Én alkotó ember vagyok, az ön-érdekérvényesítő képességem nulla.
Szóval amikor javasolta valaki, hogy keressem bizalommal Szabó Lászlót, aki otthon van a sportcsarnokos rendezvényekben, biztosan tud segíteni, hogy színre kerüljön a darabunk, megkerestem a Puskás-musicalünkkel. 2019 februárjában meg is kaptam a válaszát: bár megtiszteltetésnek vette a megkeresésem, de szkeptikus abban, hogy Puskásról musical íródjon. Megköszöntem, hogy reagált, és februárban elküldtem neki a darabot. Ez volt köztünk az utolsó kommunikáció.
(…)
Ám mielőtt bárki is félreértené: nincs plágium, a Puskás, a musical című mű nem azonos, még részleteiben sem a mi darabunkkal. Mi azt a munkacímet adtuk a darabnak, hogy Puskás Öcsi, a külvárosi vagány hihetetlen kalandjai a nagyvilágban. Azt pedig mindenki tudja, hogy ötletvédelem nincs. Lényegtelen az egész, olyan mindegy.
(…)
– Ötven éve kezdte a pályáját a Vígszínházban, azóta mint dramaturg, illetve rendező rengeteg darabot tudhat maga mögött. Mi az, amit közvetíteni szeretne az előadásaival, mi az a hajtóerő, amitől a színház még mindig hivatás, nem pedig munka?
– A színház nem életre-halálra van, hanem csak és kizárólag az életre. Fontos, hogy az este 7-kor még rosszkedvű néző este 10-re már elvarázsolt állapotba kerüljön, függetlenül attól, hogy tragico-comico-historico vagy pastorico volt az előadás. Mindig az új érdekelt, megtanulni az új dolgokat. De pont a napokban szembesültem azzal a szomorú ténnyel, hogy így, 102 évesen azt érzem, hogy már nincs kedvem tanulni, pedig százévesen még rengeteget jártam színházba, akár külföldre is inspirálódni. Nem tudom, mi történhetett. Nincs motivációm. Lehet, hogy poszt-covid-szindrómában szenvedek, bár eddig még megúsztam a betegséget. De az tagadhatatlan, hogy az elmúlt másfél évben felborult az életünk, az életem. Azt érzem, nem lehet egyből újrakezdeni. Budapesten az utolsó rendezésem a járvány előtt A félőlény című előadás volt a Karinthy Színházban. Csak pár előadást élt meg. Most pedig úgy hallottam, hogy pályáztak a Lázár Ervin Programra az előadással, de nem kapták meg a támogatást. Lekerült a műsorról, pedig még aktuális is, arról szól, hogy nem szabad félni.
