Fél éven belül másodszor jár hazánkban a világ egyik vezető hegedűművésze. A kétszeres ECHO Klassik díjas virtuóz a Nemzeti Filharmonikusok szólistájaként lép fel (február 23-24-én) egy olyan hangszerrel a kezében, amin egykor Szigeti József nagybátyja muzsikált. Arabella Steinbacherrel a Stradivarikról, a gyakorlás módjairól és görkorcsolyákról is beszélgettünk.
– Hegedűje egykor Szigeti Dezsőé volt, aki Párizsban, később New Yorkban a Metropolitan Operában és a Filharmonikusoknál dolgozott, sőt néhány szólólemezt is készített. Az elismert zenekari muzsikus hangszerét később Wagner kedvelt kollégája, Richard Strauss hegedűtanára és rokona, Benno Walter kapta meg. Ön korábban is egy Stradivarin, a „Booth” nevezetűn játszott. Mi a különbség a két hegedű között?
– Minden hangszer nagyban különbözik egymástól, mintha más-más személyiségek lennének. Természetesen hasonlóság is akad, hiszen a briliáns Stradivari-hangzást az olasz mester minden egyes hegedűjén fel lehet ismerni, főleg az E-húr szól ragyogóan, fényesen. Úgy találtam, hogy a „Booth” kicsit sötétebb tónussal bír, férfiasabbnak érzem, míg a „Benno Walter” hangja szintén erős, de mégis nőiesebb, elbűvölőbb. Hozzá kell tennem, hogy a „Booth”-hoz nagyon hosszú, tizenöt éves kapcsolat fűzött, míg a „Benno Walter”-t csak egy éve használom, most fedezem fel a lehetőségeit.
– A tavaly októberi, budapesti koncertjén is az „új” Stradivariján játszotta Prokofjev első hegedűversenyét…
–…amit kivételesen meleg fogadtatásban részesített a közönség, akik igazi zenerajongók. Nagy örömöt jelent majd ismét Budapesten játszani február 23-án, és kíváncsi vagyok a 24-i, debreceni találkozásra is. Őszintén szeretem Prokofjev mindkét hegedűversenyét, így most a másodikat hozom. Nagyon különböznek egymástól, hiszen húsz év telt el a komponálásuk között. Az első álomszerűbb, impresszionista jegyekkel, a másodikban több a brutalitás, de mindeközben gyönyörű, lírai a második tétele. Nagyon várom már az előadásukat!
– Nehéz volt tervezni az elmúlt két évben a világjárvány miatt, de úgy látom, ismét sűrű a naptára.
– Főként Európában lépek fel, mert itt könnyebb az utazás, de Ausztráliában és Ázsiában is koncertezem majd. Felvételeim is készülnek, a legfrissebb nemrég jelent meg, Mozart-hegedűversenyekkel. Egy újabbat is tervezek a nyárra, de ennek részletei még nem nyilvánosak. Sok projektem van, és bízom benne, hogy már nem kell elhalasztani őket. Úgy gondolom, mostantól könnyebb lesz.
– Hét különböző hegedűversennyel koncertezik a következő négy hónapban. Hogyan tudja kézben tartani mindet?
– Tényleg? Ez bennem nem is tudatosult igazán… (Nevet) Nagy a repertoárom, amelyre még tinédzserként tettem szert. Ez az a kor, amikor érdemes megtanulni minél több művet, mert amint elkezdődik a koncertezés, nem sok idő jut az új dolgokra. Nagyon szerencsés vagyok, hogy igen széles repertoárral rendelkezem, ezért nem jelent gondot vagy megerőltetést számomra, hogy sok helyen játsszak, különböző műveket.
– Különleges módon gyakorol. Ülve, keresztezett lábbal, olykor fekve és sokat jógázik. Yehudi Menuhin jut erről eszembe, akinek szintén fontos volt a jóga. Az ő példája inspirálta erre?
– Részben igen, de sokakat ismerek, akik előszeretettel gyakorolnak így. Például Ana Chumachenco, akitől sok éven át tanultam, illetve másik nagy mesterem, Ivry Gitlis szintén így tett. Mindig jó más módon gyakorolni, mint ahogyan a koncerten játszol, mert így flexibilisebb maradsz. Ha a padlón ülve vagy fekve hegedülsz, a gravitáció teljesen másként hat. Más technikát kell használnod, ami kiváló edzést jelent az ujjaknak és a karoknak, ezért szeretem.
– Ha már az edzést említette. Gyerekként sokat görkorcsolyázott. Amikor nyolcévesen a Müncheni Zeneakadémiára felvételizett, ez volt a szülei ajándéka a sikeres vizsga után. Görkorcsolyázik még?
– Valóban nagyon szerettem, de már régen nem húztam fel a görkorcsolyacipőm, kockázatos lenne a kezemre és az ujjaimra nézve. Egyébként remek sport arra, hogy megtaláljuk az egyensúlyunkat, csak sajnos túl veszélyes…
– Művészetét a rászorulók segítésére is használja: turnéval válaszolt a 2011-es japán cunami-katasztrófára. A világjárványra is van orvossága?
– Bárcsak lenne! (Nevet) Az egyetlen lehetséges tanácsom, hogy ne essünk pánikba vagy depresszióba, ami nem könnyű, hiszen nagyon nyomasztó a helyzet. De azt hiszem, ha mindannyian megpróbálunk bizakodóak maradni – ami az egészségünknek is fontos, és az immunrendszerünknek is jót tesz –, az mindenképpen segít. Számomra a zene, valamint a családommal és a kislányommal töltött idő az, amiből erőt merítek. A zenélés is azon dolgok közé tartozik, amelyek sok pozitív energiát adnak. Ezt a jótékony impulzust igyekszem átadni minden egyes koncertemen.
