Kurtág György 1926. február 19-én született a romániai Lugoson.
Zenei tanulmányait 1940-től Temesváron folytatta, ahol a Bartók-tanítvány Kardos Magdától vett zongoraórákat, Max Eisikovitstól pedig zeneszerzést tanult. 1946-tól a budapesti Zeneakadémián hallgatója lett, Kadosa Páltól zongorát, Veress Sándortól és Farkas Ferenctől zeneszerzést, Weiner Leótól pedig kamarazenét tanulhatott.
1951-ben a zongora és kamarazene tanszakokon, 1955-ben pedig a zeneszerzés tanszakon szerzett diplomát. Ugyanebben az évben kapott Erkel-díjat, melyet 1969-ben ismét neki ítéltek oda. 1957-58 között Marianne Steinnél képezte magát Párizsban, valamint Darius Milhaud és Olivier Messiaen óráit látogatta. 1960-tól nyolc éven át az Országos Filharmónia korrepetitora volt.
A két Kossuth-díjjal, a Herder- és a zenei Nobelnek számító Siemens-díjjal, a francia és az osztrák Állam, a Zürichi Fesztivál, a spanyol bank, a BBVA alapítványának Tudás Határai díjával kitüntetett, a Bajor Szépművészeti Akadémia és a Berlini Művészeti Akadémia tagságával, az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia tiszteletbeli tagságával elismert Kurtág György 1981-ben A boldogult R. V. Truszova üzenetei című művével tört be a nemzetközi zenei életbe.
Kurtág egy szuperideált keres, amely valójában megvalósíthatatlan. Ennek a tökéletességnek a megközelítésével minden muzsikusnak meg kell próbálkoznia, még ha tudja is, hogy a cél örökre elérhetetlen marad a számára.
A kortárs zene egyik legnagyobb alakjának művei között szóló- és kamaradarabok, kórusművek és nagyzenekari kompozíciók egyaránt találhatóak. Új zenei nyelvet elsősorban a kamarazene területén hozott létre. Zenéje Bartók művészetében gyökerezik, művei a weberni hangszínekkel keveredve alkotnak jellegzetesen egyéni stílust. Nincs még egy zeneszerző, aki ilyen mértékben hangsúlyozná a zenetörténeti hagyományok folyamatosságát. Műveit a rendkívüli koncentráció, a végletes tömörség jellemzi.
2010-ben kezdett dolgozni első operáján. A Samuel Beckett A játszma vége című művéből készült Fin de partie bemutatóját 2018. november 15-én tartották a milánói Scalában, amelyről így írt a nemzetközi kritika: tiszta, átlátható, érzelemmentes és ravasz
(Via BMC, Zeneakadémia, Papageno)
