Elmélyült együttműködésre inspirál Soós Nóra legújabb kiállítása. A Virág Judit Galéria Fennkölt idő című tárlata első benyomásra talán játékra invitál, a játszótérre kerülve azonban a drasztikus valósággal szembesít. Gyermeki rácsodálkozásba, feminin finomhangolásba hajtogatott súlyos társadalmi és történelmi anomáliák – a kortárs képzőművészet egyik legkiemelkedőbb alkotójától. Van olyan vajas kenyér, amelyik visszaharapja az embert?
„Egy színházban történt, hogy tűz ütött ki a kulisszák mögött. Kijött a mókamester, hogy ezt a publikummal közölje. Tréfának tartották és tapsolni kezdtek: a mókamester megismételte; az emberek még jobban hahotáztak. Azt hiszem, a világ is így fog elpusztulni, okos emberek nagy hahotája közepette, akik azt fogják hinni, hogy mindez csak vicc.” – Søren Kierkegaard
Kiüresedést sugalló pózok helyett játékos, többdimenziós jelentésrétegeket mozgató kortárs művészi magatartás és bravúros kreativitás jellemzi a Fennkölt idő mélymenetre hívó festményeit. Az éles kritikai, de korántsem frusztrált attitűddel komponált alkotások valódi párbeszédre, gondolkodásra, kontemplációra hívnak. A képeken az elmúlt közel 5–6 évtized társadalmi, történelmi vakolatmaradványai éppúgy megjelennek, mint a kortárs frontról jól ismert gesztusok, jelenségek, szimbólumok.
„Ez a tárlat nyomatékosan deklamálja, hogy igenis higgyünk abban, hogy az emberek vágynak mélyen gondolkozni.” – Soós Nóra
Soós Nóra rendkívül esszenciálisan és szenzibilisen csatornáz bonyolult kollektív összefüggéseket, nagyon egyéni stílussal. A szín kacag, a mondanivaló sír. Transzparens dimenziói a színvilág miatt oldanak, a súlyos tartalmak miatt azonban kötnek is. Nem csupán témái, formája is markánsan humanista hozzáállással kerülnek a festővászonra. Minden coolságos fényvisszaverő technika és robotika ellenére Soós Nóra kitart, sőt kiáll a táblaképfestészet kortárs relevanciája és értéke mellett.
Ars poetica
„Ez a női bohóc a kiállítás egyfajta nyitányaként is értelmezhető. A művész pozíciója, hogy kimondja az igazságot, felhívja a figyelmet a valóságra, ugyanakkor a társadalom sok esetben csak bohócnak tekinti őt. Egy művészember legtöbbször megmosolyogtató, olykor akár le is nézett figura, akire az emberek többsége csak legyint, mint valami félnótásra. A művész nem olyan, mint egy „rendes” foglalkozású civil. Besorolhatatlan. Egy közgazdász, egy jogász tud adatokat mutatni, tényeket statisztikákkal, netalán bankjegyekkel bizonyítani. Egy művésznek nincsenek grafikonjai, tudományos meglátásai, csakis érzetei, benyomásai vannak a világról, amelyeket egy elvonatkoztatott módon képes közvetíteni. Többek között ilyen gondolatok mentén készült a Kirkegaard bohóca” – mondja Soós Nóra.
Szelfizés és elhülyülés
„Aktuális visszásságra utalnak például a Látogatók darabjai. Manapság a képtárakban nem élik meg egy képzőművészeti alkotás egyedi élményét, mondanivalóját, mert fontosabb, hogy becsekkoljanak vagy szelfizzenek. Nemrég járta be a világsajtót a szír menekült kisfiúról készült fotó. Alan Kurdit holtan találtak a török partoknál. Egy ilyen kép, mint egy időjárásjelentés vagy egy turistafotó, bejárja a világot, és semmi nem történik. Lapozunk, görgetünk tovább. Sokáig gondolkoztam, hogy festhetek-e egy halott gyermekről képet. Végül megtettem. A címe Totale Verbloedlung, azaz totális elhülyülés” – folytatja Soós Nóra.
Intuíció kontra mérhetőség, Blake, Newton, Doorsék
„Megvan, hogy a Doors együttes William Blake nyomán kapta a nevét? Jim Morrison nagyon szerette, sokat is olvasott tőle. Na, ez például egy nagy a különbség a mai általános művészi tendenciák között. Ment ugyan orrba-szájba a buli, de még volt belbecs, ez sok kortársnál már nincs feltétlen így, sőt büszkék, hogy a lebegő üresség és a külcsíny mindent uralhat. Blake nem szerette a pragmatikus, objektivitást hirdető Newtont – többek között erről is szól Földényi F. László nemrég megjelent könyve –, ő nagyon spirituális lény volt, közel állt hozzá a transzcendens világkép. Minden nagyon intuitív, érzelmi alapon ment nála, amíg Newton csakis az abszolút látható, tapintható, mérhető világban hitt. Nóri ezt a kettősséget állítja a Fennkölt idő című festményének középpontjába. A világ mérhetősége, a pragmatikusság kontra művészi érzékelés, mérhetetlenség, behatárolhatatlanság. A két aspektus folyamatos harcából születik mindig az izgalmas művészi alkotás” – mondja a festőművész.
Csiburaska, Ghostbusters és a többiek
„Az egyén és hatalom viszonyát több kép is ábrázolja a kiállításon. A Teardropon is ezt érzékelhetjük. Csiburaska a munkásokkal pajtizott, de mégis, mintha ez a népszavás kalapácsos figura agyon készülne őt nyomni… A cím a Massive Attack dalára reflektál. A Stay puft ismét csak egy hatalmi helyzetet vizsgál a Ghostbusters kulcsfigurája által. A szenvtelen mosollyal való létezést mutatja, miközben a lentebbi szektorban hajléktalanok, szerencsétlen sorsú emberek húzódnak meg. Szerepel ezen egy időzített bomba is, amivel kapcsolatban a homályos tudású, olykor magatehetetlen emberek nem tehetnek semmit. Ide tartozik még a Patyomkin is, háttérben a Budai Várral és előtérben a hajléktalanokkal. Minden van, közben semmi sem az, ami. Van demokrácia, van sajtószabadság, van művészet, vannak bulik, van filmbemutató, ugyanakkor minden mégis mintha csak egy látszat lenne” – folytatja a festőművész.
Broken hearts
„Ezen a képen egy cartoon figura lehetetlen szerelmének és a festőművész ars poeticájának analógiáját ábrázolom. A tojásember, ha megtalálja a szerelmet, összetörik, meghal az öleléstől, így mindig kielégületlen marad, őrületben tengődik. A festő pont ilyen. Mindegy, hol állít ki, mennyit ad el, mennyi megrendelése van, mindig hajtja egy új kép inspirációja. Ez is egy őrület, egy állandó keresés, kutatás, hajszoltság” – mondja Soós Nóra.
Ebben az abszurd világbeli periódusban, egy zimankós áprilisi napon, amikor elfér egymás mellett a télikabát és a topánka, tegyük le a 3D-s multis moziszemcsit, és tegyük fel a láthatatlan optikaélesítőt! Soós Nóra Fennkölt idő című kiállítása 2022. május 6-ig tekinthető meg a Virág Judit Galériában.
