2022. április 12-én ünnepli 70. születésnapját Oszvald Marika Kossuth-díjas színművésznő, operett-szubrett.
Oszvald Mária Gertrúd művészcsaládban nőtt fel: Halasi Marika szubrett és Oszvald Gyula bonviván gyermekeként jött a világra Budapesten 1952-ben. Már apró gyermekkorától a színház világában élt, be-bejárt a debreceni Csokonai Színházba, ahol az apja operaénekesként kezdte a pályáját. Már kisgyermekként állandóan énekelt, táncolt, hétévesen a Pillangókisasszony nagyáriáját is elénekelte.
Négyévesen lépett először színpadra a Bánk bánban Somaként, amikor az egyik gyermekszereplő megbetegedett, és ő ugrott be helyette, de szülei nem akarták, hogy gyerekszínész legyen, filmezni sem engedték el. Tanult zongorázni, úttörőként énekversenyeket is nyert, kipróbálta a balettot, a szteppet, az akrobatikát, a szertornát és a műugrást, toronyugrásban országos ifjúsági bajnokságot nyer.
Nyolcéves volt, amikor a család Budapestre költözött, mert szülei a Fővárosi Operettszínházhoz szerződtek. Több iskolaváltást követően apja kívánságára a Széchenyi István Közgazdasági Technikumban érettségizett, majd a Színművészeti Főiskola próza szakára felvételizett, ugyanis abban az évben nem indult operett-musical osztály. Akkor nem vették fel, mert nagyon kislányosnak találták, így egy évet a szegedi színházban töltött kórista-statisztaként, az évad végére megkapta a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című darabban Birike szerepét. A következő évben felvették a főiskolára, ahol 1974-ben végzett operett-musical szakon Vámos László osztályában. Osztálytársai között volt későbbi férje, Hidvégi Miklós, akitől lánya született.
A Fővárosi Operettszínházban már elsőéves hallgatóként rábízták a kisszobalány szerepét A Noszty fiú esete Tóth Marival című darabban, a róla megjelent első kritika így szólt: „Színpadra született eleven tehetség”. A második évben A mosoly országa című operettben rá osztották Szu Csong testvére, Mi szerepét – úgy, hogy édesapja játszotta Szu Csongot.
Friss diplomával a zsebében szerződött az Operettszínházhoz, amelynek azóta is ismert és elismert tagja, élete első főszerepét a János vitézben játszotta. Nagy álma volt, hogy primadonna lehessen, de kis termete miatt szubrettként foglalkoztatták, 150 centiméteres magasságával a legalacsonyabb magyar színésznők egyike.
Pályája egyenletesen, lépésről lépésre haladt előre, karrierje azóta is töretlen. Bejárta szinte az egész világot, külföldi vendégjátékokon fellépett többek közt Németországban, az Egyesült Államokban, Izraelben, Kanadában, Ausztráliában, Japánban. Az operettirodalom valamennyi jelentős szubrettszerepét eljátszotta.
Emlékezetes alakítása volt Juliette (Lehár: Luxemburg grófja), Zórika, Jolán (Lehár: Cigányszerelem), Valencienne, Olga (Lehár: A víg özvegy), Stázi (Kálmán: A csárdáskirálynő), Bessy (Jacobi: Leányvásár), Adél (Strauss: A denevér), Marcsa (Szirmai: Mágnás Miska), Daisy (Ábrahám: Bál a Savoyban), Mirabella (Strauss: A cigánybáró), Hunyadiné (Zerkovitz: Csókos asszony), Simone (Kálmán: A bajadér), Belotte (Fall: Madame Pompadour), Violetta (Kálmán: A montmartre-i ibolya), Liza (Kálmán: Marica grófnő), Hódel (Bock: Hegedűs a háztetőn).
Érdekesség, hogy élete első anyaszerepét túl az ötvenen kapta, a Csókos asszony című Zerkovitz-operettben. Sokszínű tehetségét prózai feladatokban is bizonyította, például 2015-ben az Átrium Film-Színházban Csehov Sirály című drámájában Arkagyinát játszotta.
Számos tévéjátékban szerepelt (Róza néni elintézi, Eljegyzés lámpafénynél, Pompadour, A primadonna). A szinkronizálásba is belekóstolt, leghíresebb szinkronszerepe Walt Disney A kis hableány című rajzfilmjében Ariel. Feltűnt kereskedelmi televízióadókon is, 2008-ban egy népszerű szappanopera néhány epizódjában, 2020-ban pedig egy jelmezes énekes műsorban.
Nem foglalkozik az idő múlásával, és még a visszavonulását sem tervezi, de fizikai egészsége érdekében már kihagyja az ikonikus cigánykerekeit és híres mutatványát, amelyben könnyedén felkapta nála két fejjel magasabb férfipartnereit. Egyszerre több előadásban játszik, köztük a számára írt Oszi Boszi, a repülő nagyanyó című családi, zenés meseshow-ban.
Az örökifjú Oszvald Marika évtizedek óta a szakma és a közönség egyik nagy kedvence, frissességét, jókedvét hetvenévesen is megőrizte. Szerinte a sikerhez a tehetség mellett szorgalom, kitartás és a kritika elviselése is szükséges, no meg persze szerencse. Az operetten kívül több mindenhez is ért, édesapjától megtanult fúrni-faragni, de varr és fest is. Szereti a kihívásokat, 2020-ban mitfárerként részt vett a Budapest-Bamako-ralin.
Művészi munkáját 1985-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, 2002-ben érdemes művész lett, 2003-ban Hevesi Sándor-díjat kapott, a Halhatatlanok Társulatának 1998 óta tagja. 2012-ben Gödöllő díszpolgára lett. 2015-ben Kossuth-díjat kapott a magyar operett ikonikus alakjaként nyújtott emlékezetes, a műfajt éltető alakításai, valamint páratlanul sikeres művészi munkája elismeréseként.
Az MTVA Sajtóarchívumának portréja
