1938. szeptember 23-án született, és 1982. május 29-én halt meg a tragikus sorsú Romy Schneider, aki a romantikus Sissi-filmek üdvöskéjéből érett drámai színésznővé.
Rosemarie Magdalena Albach-Retty 1938. szeptember 23-án született Bécsben. Osztrák apja, Wolf Albach-Retty és német anyja, Magda Schneider is kedvelt színész volt, utóbbi több filmben Jávor Pál oldalán is szerepelt. Romy hétéves volt, amikor szülei elváltak, életében ez jelentette az első megrázkódtatást. Ezután anyja nevelte, a feltűnően szép lány tizenöt évesen Magda Schneider egyik filmjében állt kamera elé Romy Albach-Schneider néven.
A népszerűséget a Sissi-sorozat hozta meg számára, a Habsburg-mítoszt, Erzsébet királyné életét idéző romantikus filmekben bájos tinédzserként is meggyőző erővel alakította Ferenc József feleségét. A sorozat első darabja, a Sissi – A magyarok királynéja 1955-ben Németországban lekörözte még az Elfújta a szelet is. Romyt a német filmes Bambi-díjra jelölték, s a német nyelvterület legkedveltebb színésznőjeként ünnepelték, a sajtóban ezt írták róla: „a legjobb, amit Ausztria a valcer óta adott a világnak”. (Érdekesség, hogy tavaly a vártnál hússzor drágábban, 106 550 euróért – 38,5 millió forintért – kelt el a filmtrilógiában használt 120 éves hintó.)
A szerep azonban foglyul ejtette, ezért a negyedik részben már nem volt hajlandó magára venni „Sissi gyémántokkal ékesített kényszerzubbonyát”. Maga mögött hagyta hazáját és Párizsban kezdett új életet, ahol még nem ismerték. Egyik első feladata 1958-ban a Lányok egyenruhában című dráma lett, amelyben Radványi Géza instruálta. Ugyanebben az évben a pályakezdő Alain Delonnal a Christine című filmben szerepelt együtt, a két fiatal a forgatáson egymásba szeretett: ők lettek az európai mozi álompárja.
Romy magánélete rendeződött, a szakma elfogadta, komoly színpadi szerepeket kapott, Luchino Visconti olasz rendező – akivel baráti kapcsolatot ápolt – több filmjében foglalkoztatta. Próbálkozott Hollywoodban is, de ott inkább csak szépségét méltányolták. A legsikeresebb alakítását A bíboros (Cardinal, 1963) című filmben nyújtotta, amelyben a legjobb színésznő kategóriában Golden Globe-díjra jelölték.
A hatvanas évek elején Orson Welles instruálta A Per című Kafka-adaptációban Anthony Perkins partnereként, játszott a Boccaccio 70 című romantikus vígjátékban és a Mi újság, cicamica? című komédiában. Viharos kapcsolata Delonnal 1963-ban ért véget: a férfi szerette, de csalta és verte, megalázta és megsértette, s végül levélben szakított vele. Ők ketten csak 1968-ban dolgoztak ismét együtt, Az úszómedence című, krimibe forduló lélektani drámában érezhetően vibrált köztük a levegő.
Romy Schneider a hatvanas évek végére drámai színésznővé érett, eljutott a giccstől a művészetig. Manírjait levetkőzve érzelmileg bonyolult karakterek formált meg, sebezhető és érzékeny, de kemény, határozott és modern nőket is hitelesen alakított. Nagy sikerrel szerepelt a Ludwig című olasz filmben (Visconti kedvéért ismét Erzsébet királynét alakította), a német múltat kritikusan feldolgozó A vonat és a Csoportkép hölggyel című alkotásokban.
A közönség szerette, a kritika dicsérte, 1976-ban elsőként kapta meg a legjobb francia színésznőnek járó, újonnan alapított César-díjat A szeretet a legfontosabb című filmjéért. A kitüntetést három évvel később ismét elnyerte az Egyszerű eset című alkotásért, majd 2008-ban, halála után életművéért tiszteletbeli César-díjjal tüntették ki. Magánemberként azonban boldogtalan maradt; nem találta az igazit, talán mert mindenkiben az „élete férfijának” tartott Delont kereste. Első, gyorsan tönkrement házasságából fia született, másodszorra 1975-ben nála 15 évvel fiatalabb személyi titkárát választotta, ő lett Sarah lányának apja.
Az egyébként is zaklatott színésznőt megviselték magánéleti kudarcai, egészsége megromlott, 1981-ben egyik veséjét el kellett távolítani. Amikor egy balesetben elvesztette 14 éves fiát, láncdohányos lett, a testi és lelki gyötrelmek elől az alkoholhoz és a gyógyszerekhez menekült.
Egy ideig úgy tűnt, sikerül kilábalnia a depresszióból, 1981-ben újra kamera elé állt (utolsó filmjét A sanssouci járókelő címmel forgatta), de az állandósult lelki és fizikai kimerültségtől nem tudott szabadulni. Alig 43 évesen, 1982. május 29-én találták holtan párizsi lakásában. Sokan úgy gondolták, hogy önkezével vetett véget életének, de a vizsgálat szerint halálát szívelégtelenség okozta. Élete nagy szerelme, Alain Delon a Paris Match oldalain hosszú szerelmes levélben búcsúzott tőle. A Sissi-szereptől halálában sem menekülhetett: Németországban a tévék a romantikus Habsburg-filmeket vetítették emlékére.
Romy Schneider sok hírességgel állt barátságban, köztük volt a színésznő Marlene Dietrich és Simone Signoret, a színész Yves Montand és Michel Piccoli (utóbbival Az élet dolgai című filmben közös daluk is volt), valamint a divattervező Coco Chanel, akinek ruháit rendszeresen viselte. A francia posta 1998-ban, a német 2000-ben adott ki bélyeget portréjával, életéről Németországban musical és tévéfilm is készült. Nevével Franciaországban és Ausztriában filmes díjat alapítottak. Hamvait a Párizshoz közeli Boissy-sans-Avoir temetőjében helyezték örök nyugalomra.
Az MTVA Sajtóarchívumának portréja
