Vangélisz Papathanaszíu, ismertebb nevén Vangelis Oscar-díjas görög zeneszerző 79 éves volt.
Az elektronikus zene egyik legnagyobb mestere, 1943. március 29-én született Agria városában. Kiskorától a muzsika vonzotta, már hatévesen komponált, de nem akart zenetanárhoz járni. Saját maga tanult meg zongorázni, és bár szülei beíratták a zeneiskolába, a kottaolvasás tudományát soha nem sajátította el. Amikor később erről faggatták, elárulta: ha tanárai arra kérték, játsszon valamit, úgy tett, mintha a hangjegyeket olvasná, de valójában mindent emlékezetből adott elő. Később az athéni Képzőművészeti Akadémián festészetet tanult.
Első együttesét 1963-ban alapította, az öttagú Formynx hamarosan Görögország egyik legnépszerűbb zenekara lett. Útjaik 1966-ban elváltak, Vangelis két évig zeneszerzéssel foglalkozott, stúdiókban dolgozott. 1967-ben Demis Roussos és Loucas Sideras társaságában megalapította az Aphrodite’s Child elnevezésű együttest, amely az ezredesek diktatúrájának kezdetekor Londonba, majd megfelelő papírok híján Párizsba tette át székhelyét.
A francia fővárosba 1968-ban éppen a diáklázadások közepén érkeztek. Már első kislemezük, a Rain and Tears hatalmas sikert aratott, a következő négy évben lemezeikből húszmillió példány kelt el. A csúcsra az 1972-ben kiadott 666 című dupla konceptalbummal jutottak, amelyen vendégként a világhírű színésznő, Irene Papas is szerepelt. A trió nem sokkal később a belső feszültségek miatt felbomlott, de Vangelis és az énekesként igen sikeres szólókarriert befutó Demis Roussos baráti kapcsolata nem szűnt meg, több felvételen dolgoztak később együtt.
Vangelis Párizsban maradt, filmekhez komponált zenét, így született a L’Apocalypse des Animaux, a La Fete Sauvage, az Antarctica és az Opera sauvage – utóbbi egyik tétele, a L’Enfant több mint egy évtizedig volt a Magyar Televízió A Hét című hírmagazinjának főcímzenéje, és felcsendült a Veszélyes élet éve című filmben is. Vangelis első szólólemeze 1973-ban jelent meg, és a következő évben felröppent a hír, hogy a Yes együttesben a távozó Rick Wakeman helyét foglalja el. Néhány hét próba után Vangelis másként döntött, de barátsága az együttes szólóénekesével, Jon Andersonnal megmaradt, ők ketten később több sikerlemezt is készítettek.
Vangelis élete legnagyobb sikerét a Tűzszekerek című film zenéjének köszönheti, amelyért 1981-ben a legjobb filmzenéért járó Oscar-díjat is hazavihette. Az 1924-es nyári olimpiai játékokra készülő Eric Liddel skót és Harold Abrahams angol rövidtávfutó párharcát feldolgozó alkotás nyitóképe, amelyben az atléták a homokos tengerparton, a fövenyt nyaldosó hullámok között futnak Vangelis zenéjére, az olimpia szimbóluma lett, témája tavaly is felcsendült a londoni játékok megnyitóján. A Tűzszekerek zenéje az Apple céggel is összeforrt: Steve Jobs 1984-ben az első Macintosh számítógépet Vangelis szerzeményének hangjaira mutatta be nyilvánosan.
Vangelis még számos, mára klasszikussá vált film zenéjét írta, Ridley Scottal 1982-ben a Szárnyas fejvadász, majd tíz évvel később az 1492 – A Paradicsom meghódítása című alkotásokban dolgozott együtt. 2004-ben Oliver Stone kért tőle filmzenét a Nagy Sándor, a hódító című alkotásához, és Jacques Cousteau néhány dokumentumfilmjének is a népszerű görög muzsikus a zeneszerzője.
Mythodia (Óda a mítoszhoz) című albuma 2001-ben az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA egyik Mars-missziójának himnusza lett, a mű koncertváltozatát az athéni Zeusz-templom szentélyében adták elő a londoni filharmonikusok és a görög operaház kórusának részvételével. A következő évben Vangelis írta a FIFA labdarúgó világbajnokság hivatalos himnuszát, 2003-ban jelent meg a harmincéves pályafutásának legnépszerűbb felvételeit összegző Odyssey – The Definitive Collection című albuma. A zeneszerző számos kitüntetés birtokosa, egyebek között a francia Becsületrend lovagja, hazájában tiszteletbeli doktori címet kapott.
A téma érzékenysége miatt ebben a cikkben nem jelenítünk meg reklámot.
