Harminc év kutatómunkájára alapozva írta meg második könyvét Melyik vagyok én? címmel Nádor Magda. A nemzetközi szinten elismert operaénekes, a Zeneakadémia korábbi oktatója egy betegség hatására kezdett el foglalkozni az elsősorban Németországban ismert Terlussologie nevű kutatási területtel, amely két típusba sorolja az embereket születési idejük alapján. A két csoportra többek között eltérő légzés, étkezési és alvási szokások jellemzőek.
– Hogyan ismerkedett meg ezzel a kutatással?
– 1982-ben leszerződtetett a berlini Komische Oper, ahol nagyon sok szerepet énekelhettem – többek között Gildát, az Éj királynőjét és Konstanzét Mozart Szöktetés a szerájból című operájából. Egy nagyszerű társulat tagja lehettem, élveztem a munkámat. Egy problémás terhesség azonban közbeszólt, aminek következtében nem tudtam énekelni sem.
Egy amerikai kolléganőm kezembe adott akkoriban egy könyvet, dr. Charlotte Hagena gyermekorvos írását, aki már évtizedek óta foglalkozott azzal, hogy az emberek alapvetően két, különböző típusba sorolhatóak. Sikerült személyesen is megismerkednem a doktornővel és a kutatócsoportjával, és elkezdett komolyabban érdekelni a téma. Már az énektanulmányaim elején is feltűnt nekem, hogy valahogy nem egyformán lélegzünk, de az ő kutatásaik révén számos választ és magyarázatot kaptam. Így evidens volt számomra, hogy bekapcsolódom a munkájukba.
– Mi a kutatás lényege?
– Kétféle légzőtípusba lehet sorolni az embereket: az egyiknél a kilégzés aktív, ennek megfelelően a belégzésnek passzívnak kell lennie. A másiknál fordítva van, tehát aktívan kell venni a levegőt, és passzívan kiengedni. A nem egyforma légzés számos más dolgot is jelent az emberi testre nézve, például a hőérzékelés tekintetében. Különböző hideg és meleg testzónák vannak, másfajta étkezési szokások illenek az egyik típushoz, mint a másikhoz, de az is elkülöníthető, hogy ki az, aki korán kel és korán fekszik, vagy épp fordítva.
– Mi alapján lehet besorolni az embereket?
– A Terlussologie (terra=föld, luna=hold, sol=nap) elnevezés egy fiatal, tapasztalati alapokon nyugvó előkutatási területet takar. A Hold tágító és a Nap szűkítő hatásaival, pontosabb ezeknek a földi életre gyakorolt hatásával foglalkozik, különös tekintettel az emberre. Ezt számszerűen meg lehet nézni mindenkinél, a könyvemben egy táblázatot is elhelyeztem erre vonatkozólag. Évszázadok óta kutatják, hogy milyen hatással van a Földre ez a két égitest, gondoljunk csak az ár-apály jelenségre. Ilyen módon ránk, emberekre is hatniuk kell valamilyen formában.
Ez az alapja a kutatásnak, de én az évek során megpróbáltam függetleníteni a megfigyeléseimet ettől a csillagászati vonaltól, mivel itthon eleinte nagy ellenállásba ütköztem, amikor elkezdtem beszélni a Németországból hozott tapasztalatokról és eredményekről. Kidolgoztam hát egy tesztet, amiben az emberek hétköznapi szokásaira kérdeztem rá, például hogy jellemzően mikor szoktak lefeküdni és felkelni, fázósak-e vagy nehezen viselik a nagyon meleget, folyadékigényük nagy vagy kisebb. Az utóbbi években is több száz ember töltötte ki ezeket a teszteket, és fontos megjegyezni, hogy nemcsak énekesek és hangszeres zenészek, hanem más szakmában dolgozók is. Ugyanis az évtizedek során számos olyan emberrel foglalkoztam, akiknek a légzésével vagy a hangjával volt kisebb-nagyobb probléma. Évek óta együtt dolgozom több lelkes és kíváncsi orvossal is.
– A kétezres évek elején már született egy hasonló témájú könyve Az erő a nyugalomban rejlik címmel. Miben tér el az új kötet, és miért épp most írta meg?
– Az első könyvem megjelenése óta eltelt több mint húsz év alatt nagy mennyiségű kutatási anyag gyűlt össze, aminek feldolgozására csak az után jutott időm, hogy nyugdíjba mentem. 1999-től 2021-ig tanítottam a Zeneakadémián énekmódszertant és magánének főtárgyat. A növendékeimmel is megismertettem ezeket az eredményeket, és voltak köztük olyanok, akik beszálltak a kutatásba. Érdekesség, hogy az ázsiai származású diákok közül sokan maguk is tudták, hogy melyik légzőtípusba tartoznak.
Az évek során számtalanszor megkaptam a kérdést, hogy mikor lehet magyar nyelvű összefoglalót is olvasni a kutatásról, hiszen ennek alapvetően német, illetve időközben egyre gyarapodó angol szakirodalma van csak. Ezért döntöttem úgy a nyugdíjba menetelem után, hogy előveszem a teszteket és a jegyzeteimet, és rendszerezem ezt az egészet. A könyv megírásával az volt a célom, hogy azok számára is érthető és világos legyen a Terlussologie mibenléte, akik még sosem hallottak erről a területről. Bízom benne, hogy sokaknak nyújt majd segítséget.
– Hogyan lehet segíteni ezzel az olvasóknak?
– Ha kiderül, hogy ki melyik típusba tartozik, sokkal hatékonyabban lehet gyógyítani a sérüléseket és a betegségeket. Számít, hogy az egyes testrészek hideg vagy meleg testzónába esnek-e, mert például a jegelés nem mindenkinek tesz jót. De említhetném a kétféle étkezést is, ami szintén a különböző testzónákra vezethető vissza. A meleg testzónák igénylik a melegítést elősegítő étkezést, míg a hideg testzónáknak ugyanez akár árthat is. Ezért is kell az egyik típusnak háromszor nagyobb adagokat, a másiknak pedig többször kisebb mennyiségeket fogyasztania.
– Beszéljünk a zenészekről is, akik egy speciálisabb csoportba tartoznak. Náluk miben lehet még kamatoztatni ezeket az ismereteket?
– Az énekeseknél kulcsfontosságú felismerni, hogy melyik légzőtípusba tartoznak: aktív ki- vagy belégzők-e. Ennek hiányában megvan rá az esély, hogy nagyon feszesek lesznek éneklés közben, mert hiányzik náluk a légzés passzív fázisa. Azzal sem árt tisztában lenni, hogy a jobb vagy a bal oldalunk-e az erősebb, ugyanis ez is egy fontos különbség. Ha például egy fiatal zongorista esetében tudjuk, hogy melyik keze az erősebb, akkor érdemes olyan darabokat választani, amelyekben a másik kéz kevésbé van igénybe véve.
– Milyen hangi megbetegedések jellemzők az énekesekre?
– Az aktív belégzőknél a hangszálcsomó a legjellemzőbb, ha túl sok olyan szerepet énekelnek, melyeket kifelé kell „fújni” (kilégző!). A drámai szerepek márpedig általában ide tartoznak. Ettől függetlenül lehet ilyen feladatokat énekelniük, de ne túl gyakran, és minden esetben időt kell hagyni a regenerálódásra. Az aktív kilégzőknél pedig inkább a hangszál- vagy gégegyulladás és a különböző megvastagodások fordulnak elő sűrűbben. Tehát akár zenészről, énekesről vagy az élet bármely más területén tevékenykedő emberről van szó, a könyvben leírt, sok évtizedes tapasztalatok nagy segítséget jelenthetnek a mindennapi életre nézve.
Nádor (Nitti) Magda 1955. december 16-án született Dorogon. Tíz évig tanult hegedülni a dorogi Erkel Ferenc Zeneiskolában, majd Esztergomban folytatta. 1975–1981 között a Zeneművészeti Főiskola ének szakán Fábry Edit tanítványa volt. 1981–82-ben a Magyar Állami Operaház magánénekese, 1982-től 1993-ig a berlini Komische Oper tagja volt. 1982-től számos európai nagyvárosban lépett fel vendégművészként, többek között Drezdában, a milánói Scalában, Londonban, Stuttgartban, Amszterdamban, Párizsban, Rómában, a Vatikánban és a Salzburgi Ünnepi Játékokon. Súlyos betegsége után 1994-ben tért vissza. Először Miskolcra, majd ismét Németországba szerződött a dessaui Felsenstein társulathoz. Énekesként 1999-ben vonult vissza Wolf-Ferrari Il Campiello című operájában, Gasperina szerepében. Már 1990-től tanított is, 1999-től pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem énekmódszertan és magánének tanára volt. 2021-ben ment nyugdíjba, azóta elsősorban olyan emberekkel foglalkozik, akiknek a légzéssel vagy a hangjuk állapotával van problémájuk.
