Milyen Páger Antal kutyája? Milyen Hernádi Judit és Tarján Zsófi egy különleges pillanata? Mit rejt Ruttkai és Latinovits Rómeó és Júliája? Október 30-ig látható az örök fiatal, Keleti Éva legújabb fotókiállítása a gödöllői Művészetek Házában. A tárlaton számos ismert és ismeretlen klasszikus, ugyanakkor kifejezetten erre az alkalomra készült fotó is szerepel. A Párban című kiállítás kurátorával beszélgettünk.
– Milyen inspirációk mentén alakult a Párban című kiállítás?
– Tavaly került megrendezésre a Pécsi Ildikó Keleti Éva szemével című kiállítás a gödöllői Művészetek Házában, amely nagy érdeklődésnekörvendett. Nem sokkal ezután a budapesti Eötvös10-ben nyílt tárlata Évának, amely következtében felmerült bennem, hogy el lehetne hozni esetleg idén Gödöllőreis. Szeretek elmélyülni Éva fotóiban, elkezdtem nézegetni a képeit, és rábukkantam Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán csodálatos fotójáraa legendás Rómeó és Júliából. Ekkor tudatosult bennem, hogy nem egy már látott, hanem egy új koncepciójú Keleti Éva-kiállítástszeretnék csinálni. Kialakult a Párban cím bennem – szintén az imént említett fotó hatására –, anya-lánya, apja-fia, testvérek, híres színészpárosok, kutya-gazdi, és így tovább.
– Hogyan fogadta az ötletet Keleti Éva?
– Rendkívül nyitottan, nagyon örült neki. Olyan jellegű kiállítása, amelyre meghatározott, konkrét témára készített vagy válogatott volna fotókat, még nem volt. A közösen kialakított koncepciónk az „aranykorból”, azaz a ’60-as–70-es évekből szerepeltet fotókat, kortárs, kifejezetten erre az alkalomra készült darabok mellett. A kortárs párosok között lesz például Lukács Sándor – Lukács Máté, Halász Judit – Béres Ilona, Trokán Anna – Trokán Nóra, Hernádi Judit – Tarján Zsófi, Gálvölgyi János – Gálvölgyi Judit, Rudolf Péter – Nagy-Kálózy Eszter, Egri Kati – Egri Márta, Molnár Piroska – Pogány Judit, Hámori Gabriella a kislányával Lottival, Oszvald Marika az unokájával, de lesznek átvitt értelemben párosok is mint például Peremartoni Krisztina, vagy Huszárik Kata, és még sokan mások. Összesen tizenhét új fotó készült erre az alkalomra. A koncepció közös kialakítása mellett egyébként a fotózásokat is közösen csináltuk, én a szervezési részeket vállalva. Gyönyörű képek születtek.
– Milyennek bizonyult a közös munka? Hogyan jellemeznéd azt a különleges energiát, amely Keleti Évából árad?
– Óriási megtiszteltetés bevonódni ebbe a csodálatos folyamatba. Egészen különleges hangulata volt az egész munkának, elképesztő az az érzékenység, ahogyan Éva képes megnyitni, lazítani az alanyait. Életre szóló élményt jelentett számomra. A fotózások alkalmával természetesen mindenkiben bujkált egy kis feszültség, hiszen mégiscsak a fotográfia ikonikus alakjáról van szó, az izgalmak azonbanelmúltak. Éva a világ egyik legtermészetesebb, legbarátságosabb, legnyitottabb egyénisége.
Elképesztő látni, ahogyan az évtizedek jönnek-mennek, és ő rendíthetetlen vitalitással él és dolgozik. Aktív, tájékozott, mindig és mindenben up-to-date. Nagyon gyorsan meg tudja oldani az esetleges feszültségeket.
Éva nagyon emberi. Természetes és közvetlen. Nem játszik, nem alakít, nincsenek allűrjei. Nyitott és barátságos. Azt gondolom, manapság éppen ez a magatartás hiányzik sokunknak. De bevallom anno, amikor először kerestem még a Pécsi Ildikó kiállítás kapcsán két hétig hezitáltam, hogy megkeressem. Féltem az első telefonhívástól, gondoltam, elküld majd a fenébe, hogy mit képzelek magamról, ki vagyok én. De a világ legkedvesebb embere vette fel a telefont. Azonnal egymásra hangolódtunk. Elmondhatom azóta nagyon jó baráti viszony alakult ki köztünk.
– Minden bizonnyal ez a fajta attitűd segítette a fotózások alatt is, hogy minél intimebb, közvetlenebb fotók készüljenek. Melyik pillanatot emelnéd ki, amelyik a legemlékezetesebb számodra?
– Hernádi Judit és Tarján Zsófi fotózását. Mindkettejükben volt egy természetes feszültség, izgalom, ami a képeken is átjött egy jó ideig. Éva erre megkérte Juditot, hogy kint a teraszon üljön le egy székre, Zsófi pedig álljon mögé. Ez így elsőre túl beállítottnak mutatkozott, majd hirtelen Judit, nem tudom miért, felnézett Zsófira, ő pedig lenézett rá.
Ez volt az a pillanat, ahol megszűnt minden addigi keret, mindketten el tudtak vonatkoztatni mindentől, és nagyon őszinte, bensőséges egymásra hangolódás történt.
Egy szempillantás volt az egész, azonban szerencsére Éva éppen ezt a momentumot kapta el a gépével. Emberi, közeli volt minden. Hernádi Judit, aki ma az egyik legnagyobb színésznő, és Tarján Zsófi, aki ma az egyik legnagyobb énekesnő Magyarországon, anya és lányaként vannak jelen ezen a fotón.
– A kiállításon a kortárs fotókon kívül sok klasszikus is szerepel majd, köztük számos olyan is, amelyek nem a legismertebbek közé tartoznak. A klasszikus szekcióból melyik a kedvenc képed?
– A kiállítás vezetőképe, Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán fotója. Rómeó és Júlia, örök klasszikus. Ha mélyebben megnézzük ezt a képet, rájöhetünk, hogy nem lehet eldönteni, hogy Ruttkai színésznőként, Júliaként vagy egyszerű szerelmes nőként tekint-e szerelmére. Ebben az egyetlen képben rengeteg értelmezés, vonatkozás keveredik. Vágy, vonzódás, féltés, félelem, gondoskodás, szerelem, halál, elmúlás, eksztázis, stb. Minden benne van. Ez az a fotó, ami az egyik legszebb Keleti Éva-kép szerintem.
– Terveztek kísérőprogramot a tárlathoz esetleg?
– Igen, például beszélgetést, tárlatvezetést Évával. A megnyitó sem hagyományos keretben zajlik, tehát nem kiállunk és megnyitjuk, hanem beszélgetünk Évával, kötetlenül, szabadon a fotókról, a képek készítéséről, élményekről, benyomásokról.
